Betegségre is utalhat a hajhullás

Egy átlagos ember testén mintegy ötmillió szőrtüsző, azaz hajhagyma található, ebből a fejtetőn 70-150 ezer hajszál alakul ki. A legsűrűbb a szőke haj, valamivel kevesebb szállal büszkélkedhetnek a sötét hajúak, míg a vörösöknek van a legkevesebb. Igaz ugyanakkor, hogy a szőke a legvékonyabb, ezért ránézésre kevesebbnek tűnhet a vastag szálú feketénél.
Kétféle hajszál különböztethető meg: a nagyon világos, szinte észrevehetetlen vellus és a terminális pigmentált. A 97 százalékban keratinból és 3 százalékban vízből álló haj a leggyorsabban növekedő szövet, havonta átlagosan egy centiméterrel lesz hosszabb.
Ha a nyugalmi fázistól függetlenül csökken a látható haj mennyisége, kopaszodásról beszélhetünk. A fokozott hajhullás lehet hegesedéssel járó, ami legtöbbször valamilyen betegségre – például autoimmun rendellenességre – vezethető vissza, és sok esetben végleges kopaszságot okoz. A nem heges csoportba tartozó foltos hajhullást valamilyen gyulladásos góc váltja ki.
A töredezettség elsősorban a nőket érinti, míg a gyakran gombák miatt kialakuló, fertőzéses eredetű hajvesztés szerencsére egyre ritkább. Létezik traumás hajhullás is, ez azonban nem jár végleges hajvesztéssel. A leggyakoribb az androgén alopecia, a férfias hajhullás, ami a nőket is érintheti. Ebben az esetben a hajvesztés fokozatai jellegzetesek, általában mindenkinél ugyanúgy jelentkeznek, és a fejbőr azonos részét érintik.
Bár alapvetően esztétikai kérdés, mégsem szabad elhanyagolni, ugyanis a fejtetőn bekövetkező hajvesztés az UV-sugárzás szempontjából is problémát okozhat – ezért nagyon fontos, hogy kopaszodás esetén mindig gondoskodjunk megfelelő védelemről a nap ellen. Használjunk kalapot, sapkát, illetve napvédő krémet.
Az androgén hajhullás oka, hogy a tesztoszteron dihidrotesztoszteronná alakul. Mivel genetikailag kódolt rendellenességről van szó, ezért nehezen kezelhető. Napi hatvan-nyolcvan hajszálvesztés még normális, száz felett érdemes orvoshoz fordulni.
A vizsgálat során az orvos először a fejbőr épségét ellenőrzi, gombákat, korpát keres. Ez utóbbira azért kell figyelni, mert a leváló bőrlemezkék alatt nehezebben jut tápanyaghoz a hajhagyma, ráadásul jobban ki van téve a gombás fertőzéseknek. Létezik mikroszkópos vizsgálat, amivel a hajhagymák minőségét lehet meghatározni, míg a laboratóriumi elemzés az esetleges gyulladás jelenlétét mutathatja meg.
A megelőzés nagyon nehéz, egyedül a korpásodást tudjuk elkerülni. Ennek érdekében, amikor csak lehet, ne viseljünk zárt sapkát. Nőknél a prevenció része az egyébként népszerű dauer, a festés, a hajsütés, valamint a hajvasalás elhagyása, de legalábbis ritkítása. Ajánlatos ritka fogú fésűt használni. A sampont és a festéket érdemes mindig bő vízben kimosni, glicerintartalmú kondicionáló szereket alkalmazni és az UV-védelemről gondoskodni.
Helyi kezelésben segíthetnek a koffein és a minoxidil, illetve az alkoholos szerek, ezek ugyanis felerősítik a vérellátást. A minoxidil megvastagítja, láthatóvá teszi a piheszőröket – ha az eredeti hajsűrűséget nem is állítja helyre, de szép eredmények érhetők el használatával. A koffein az utolsó néhány év nagy felfedezése, hatása, hogy lokálisan fokozza a keringést a hajhagyma körül, ezenkívül bizonyos mértékig gátolja a tesztoszteron átalakulását.
Az utóbbi években egyre többen választják a hajbeültetést, amit a nők is bátran kipróbálhatnak. Ma már a FUE technikát használják, graftokat ültetnek át helyi érzéstelenítésben a kopasz területekre. A jövő a hajklónozás, ezzel a módszerrel gyakorlatilag korlátlan mennyiségű hajhagymát lehet beültetni – nehézséget okoz ugyanakkor, hogy a klónozás során rákos sejtek is kialakulhatnak. Végleges megoldást hozhat az ECM, azaz az extracelluláris (sejten kívüli) mátrix beültetése, erre azonban még évtizedekig várni kell.

mm.