Könyvtárakat egyesít a díjazott pedagógus

„Régi vágyam teljesült, amikor 2007-ben az ELTE gyakorlóiskolájához kerültem mint könyvtárvezető” – árulta el szakmai ambíciói kapcsán Lázárné Szanádi Csilla a kerületi könyvtárostanárok munkaközössége által rendezett díjátadó ünnepségen. A Győri Gáspár-emlékdíjjal kitüntetett pedagógus, mint mesélte, a hegyvidéki Tanítóképző Főiskolán szerezte első, tanítói diplomáját, s az ott töltött évek alatt határozta el, hogy a könyvtárostanári pályát választja. Döntésében nem kis szerepet játszott Dercsényi Krisztina, a tanítóképző gyakorlóiskolájának könyvtárosa, aki megszerettette vele ezt a hivatást.
Szanádi Csilla pedagógusi pályáját 1982-ben a józsefvárosi Németh László Általános Iskolában kezdte, munkája mellett Szombathelyen a könyvtárosi, később Pécsen az informatikus–könyvtáros szakot is elvégezte. Először 1996-ban került a Hegyvidékre, öt évig a Magyar Iparművészeti (a mai Moholy-Nagy Művészeti) Egyetem könyvtárosaként dolgozott, aztán három esztendőre a Diana utcai Általános Iskola és Gimnázium (a jelenlegi SOTE-gyakorlóiskola) könyvtárostanára lett. 2004-ben az I. kerületi Szent Benedek Általános Iskola és Két Tanítási Nyelvű Gimnázium könyvtárának vezetését vállalta el, onnan jött az ELTE hegyvidéki gyakorlóiskolájába, ahol az általános és középiskolai könyvtárak irányítását kapta feladatául.
A két gyűjtemény működtetésében kezdetben több kollégája is segítségére volt – köztük egykori tanára, Dercsényi Krisztina –, a leépítések miatt azonban mára egyedül maradt. Mivel a következő tanévben már nem indulnak el a középiskolai osztályok, ezért az intézmény összevonja az eddig két helyszínen működő könyvtárát, az egyesítés időigényes, fizikailag sem könnyű feladatát pedig most egymaga végzi a könyvtárvezető.
„A tanítóképzőből kerülnek ki a jövő pedagógusai, ezért tartom jelentős szakmai feladatnak a gyakorlóiskolai munkámat: itt megmutathatom a következő tanítógenerációnak, miért és hogyan érdemes használni egy iskolai könyvtárat” – mondta Szanádi Csilla. Arról is beszélt, hogy az információk keresése ma már túlnyomórészt az interneten történik, ám ezzel együtt is rendkívül hasznos a gyerekek számára, hogy egy könyvtárban, szakképzett pedagógus segítségével megtanulhatják a hatékony információgyűjtés technikáit. Tapasztalatai alapján úgy véli, „hiába használják a diákok naponta a Google keresőjét, ha nem képesek megfogalmazni a leginkább célravezető keresőszavakat”.
Az ELTE-gyakorlóiskola munkatársa a családias hangulatú ünnepségen köszönetét fejezte ki kollégáinak és Ballangó Jánosnénak, a munkaközösség vezetőjének, hogy méltónak tartották őt a Győri Gáspár-emlékdíjra. Hitvallásaként Bod Péter, a XVIII. századi jeles magyar irodalomtörténész gondolatát idézte: „mert valamiképpen a hazának ártani nem szabad, azonképpen annak nem használni mikor lehetne, nagy vétek”. Saját szakmájára mindezt úgy fordította le: a jövőben is igyekszik a kerületnek nem ártani, sőt inkább használni, hogy méltó legyen Bod Péter és Győri Gáspár szellemiségéhez.

sz.

Győri Gáspár (1923–1983) nevét – gimnáziumi oktatói és nevelőintézeti működése mellett – az iskolai könyvtárak hálózatának kiépítése, az iskolai könyvtárosok szakmai feladatainak meghatározása, valamint a könyvtárosi szakma elfogadtatásának szándéka tette ismertté elsősorban. Modern könyvtárat teremtett a többi között a Kós Károly és a Virányos Általános Iskola, valamint élete utolsó tizenhárom évében a Táncsics Mihály Gimnázium könytárostanáraként. A Virányos Általános Iskolában felesége, Győri Gáspárné vette át tőle a „stafétabotot”.