Ünneplős volt az egész év
Eredményes évet hagy maga mögött Kocsisné Dióssy Krisztina, a Solti György Zeneiskola igazgatója, aki három rangos kitüntetést is átvehetett az idén. Pedagógusnap alkalmából a Németh László- és a Bárczy István-díjat, november közepén, a főváros napján pedig a Pro Urbe Budapest-díjat, példaértékű vezetői és kiemelkedő zenei oktató-nevelő tevékenysége elismeréseként. Mindezek apropóján mégsem erről kérdeztük, hanem arról, hogyan tölti a karácsonyt.
Mit jelent egy zenész életében a karácsony? Lesznek például olyan programok, amelyek megtörhetik a meghitt, családi együttlétet?
– Az ünnepek előtt – zenei értelemben – mindig több a teendő, sűrűbb a program. Az advent négy hete alatt tudatosan készülünk a karácsonyra, ebben a magánéletünket, a gyerekek életét is nagyon meg kell szervezni, hiszen ők is fellépnek. Nekem ez nagyon fontos. Igazgatóként a kollégákra is igyekszem odafigyelni, hogy a feladatokat arányosan osszuk el, és mindenkinek jusson ideje magánemberként is a készülődésre. A december hetedikei munkanapon például tantestületi kirándulásra mentünk Bécsbe, láttuk nemcsak az ottani ünnepi hangulatot, hanem megnéztük az operaházat is. Olyan tárlatvezetést kaptunk, amiben közönségként nem lehetne részünk. Ez is szép eseménye volt az adventnek. Zeneiskolaként mindig nagyon zsúfolt az utolsó két hét, hetvennégy tanárunk van, többségük hangversenyt tart, ezenkívül vannak reprezentatív koncertjeink is. Például december tizenkilencedikén a bérleti előadásaink közül az adventi gálahangversenyünk lesz a soron következő, előtte pedig az evangélikus templomban a Tücsökzenekarunk, a Leánykarunk és a nemzetközi díjas vonószenekarunk közösen ad koncertet.
Szenteste vagy karácsony napján is fellépnek?
– Nem, az a három nap szent az életünkben, arra nagyon vigyázunk, hogy olyankor ne legyen fellépésünk.
Mit jelent önnek a karácsony?
– Természetesen a legnagyobb ünnepet. A legfontosabb ilyenkor az otthonlét, a pihenés, hogy ne kelljen korán kelni. Nézni, ahogy a gyerekek az új játékaikkal játszanak, olvasni az ajándékba kapott könyveket – remélem, sokat kapok… Meglátogatjuk a szüleimet, nagyszüleimet. De erre a pihenésre is tudatosan kell készülni. A sűrű munka, a megszokott, nagy tempó után tudatosan kell lassítani: társasozni a gyerekekkel, előkészíteni az ünnepi ebédet, fékezni a pörgést. A téli szünetben pedig sokat kirándulunk.
Mi lesz a fán?
– Ahogy nőnek a gyerekek – kilenc-, tizenkettő és tizenöt évesek –, egyre kisebb a fenyő. Csupa olyan dísz lesz rajta, amit ajándékba kaptunk, vagy a gyerekek készítettek. Az utóbbi néhány évben már nem az angyalkák hozzák, hanem együtt díszítjük a karácsonyfát.
Van a családban állandó ünnepi menü?
– Többféle ételt szoktam főzni, mert mindenki mást szeret. Húsleves és bejgli minden évben van, és a saját kedvencemet, a borlevest is mindig elkészítem.
S ha elmúlik karácsony…?
– Az ünnepek után teljes gőzzel készülünk az újévi koncertre, amit január tizenkilencedikén este hatkor adunk a MOM Kulturális Központ színháztermében. A zeneiskola nagy együttesei lépnek fel, és évente egyszer a zongora- és szolfézstanárokból összeálló női kar produkcióját láthatja a közönség. Ilyenkor kicsit más oldalukról mutatkoznak be. Ismerem a terveiket, amiket, persze, nem árulok el, de annyit mondhatok, ezúttal is várhatók látványos meglepetések! Emellett a Hegyvidéki Solti György Zenekar opera-keresztmetszetet ad elő Rossini Hamupipőkéjéből, Bolyky Zoltán átiratában és rendezésében. A karácsonyi megpihenés után aztán ismét jönnek a hétköznapok…
Kocsisné Dióssy Krisztina kedvenc karácsonyi borlevese
Hozzávalók: 5 dl édes fehérbor, fél citrom kifacsart leve, kis darabka fahéj vagy fél teáskanál őrölt fahéj, 4-5 db szegfűszeg, 5 tojássárgája, 12 dkg cukor, 2 dl tejszín.
Elkészítés: „A finom bort kinyittatom valakivel, és egy fazékba töltöm. Hozzáadok 3 deci vizet, a fél citrom levét, a fahéjat, a szegfűszeget. Nagy lángon két percig forralom, majd lehúzom a tűzről. A tojások sárgáját a cukorral habosra kavargatom, és a még forró fűszeres bort folyamatos kevergetés mellett merőkanalanként rámeregetem. Végül az összes bort ráöntöm, és habverővel szép simára dolgozom. Visszateszem lassú tűzre, és addig kevergetem, amíg sűrű lesz. Közben már kóstolgatom, és ha savanyúnak találom, még egy kis cukrot szórok hozzá. Amikor besűrűsödött, hideg vízfürdőbe helyezem a lábast, hogy lehűljön. Ha már szobahőmérsékletű, hozzákeverem a tejszínt, hűtőbe teszem, hogy teljesen lehűljön. Szőlőszemekkel, mazsolával vagy tejszínhabpöttyökkel lehet tálalni.”