Őserejű funkyfarsang

Fergeteges jazzkoncerttel búcsúztatta a farsangot a fiatal szaxofonos, Jász András Kultúrfunk együttese a Jókai Klubban. A Kollmann Gábor szerkesztésében november végén indult „smooth jazz” rendezvénysorozat keretében a melodikus, könnyen befogadható jazz hívei a legjobb hazai együttesek játékát élvezhetik.
A Ghymes és a Kéknyúl zenekarokban is szereplő kitűnő altszaxofonos és fuvolista saját formációjában Sebestyén Áron billentyűs hangszereken, Hock Ernő basszusgitáron játszott, a doboknál pedig Szabó Tamás foglalt helyet. A remek funky hangzásvilágot a vendégművész, Barta Zsolt gitárjátéka erősítette. Az öttagú együttes Lulu a moziban című első albuma a koncert utáni héten jelent meg. Természetesen ezt a zenei anyagot hallgathattuk meg a Jókai Klubban is, bár a deklarált lemezbemutató koncertet hat nappal később a Keleti Károly utcai Társalgó Galériában tartották.
Kiderült, hogy Jász András nemcsak hangszerének mestere, de az előadott dalok is kivétel nélkül az ő kompozíciói. Lényegre törő, egyszerűen, de hatásosan kifejtett mondanivalója a műfaj alapértékét képviseli. Társaival együtt megmutatta, milyen az igazi funky, hiszen az utóbbi években a stílusirányzat értelmezése elfordult valami diszkós, flitteres világ felé. Ezek a zenészek visszahozták az őserőt, a naturális, kőkemény funky lényegét, a hűvös profizmus helyett a vitalitás töltötte be a termet.
A bemelegítést az Autós üldözés című bravúros dal jelentette, amit Steven Spielberg kultuszfilmje, a Párbaj ihletett. Egymást követték a táncra ingerlő számok, már a címek is tükrözték a könnyed, oldott zenei világ hangulatát: A tavirózsák támadása, Kafferbivaly, Kultúrfunk, Lulu a moziban. Utóbbi ritmus- és tempóváltásaival, levegős szaxofonszólóival kápráztatta el a nagyérdeműt.
Persze néhány szép ballada is andalította a hallgatóságot, mint a Together Forever (Örökké együtt), vagy a Meglepetés. A Hazafelé című dalban a szaxofon és a gitár uniszónó-játéka, valamint a billentyűs briliáns szólója volt emlékezetes. Jász András rutinosan kommunikált a közönséggel, a számok születésével kapcsolatos műhelytitkokról, a zenekar történetének érdekes epizódjairól beszélt, és nem maradt el a hallgatóság bevonása a zenefolyamba legalább az ütemes taps erejéig.
A kitűnő koncert után azzal a jóleső érzéssel indultunk haza, hogy ismét érdemes volt a Svábhegyre látogatni jó jazzt hallgatni!

Márton Attila