Tovább a tartalomhoz Tovább a lábléchez
A_sokadik_karacsony_utan

A sokadik karácsony után

A XII. kerületben élő idősek között is sokan vannak, akiknek csak a gondozónők kívánnak boldog születésnapot, névnapot vagy kellemes ünnepeket. Szokoli Erzsébetet, a Hegyvidéki Egyesített Gondozási Központ helyettes vezetőjét arról kérdeztük, miként óvják meg az idősek testi-lelki komfortérzetét.

Az idősek fizikális és mentális gondozása a hivatásuk. A "segítségnyújtás" mit jelent az önök szótárában?

– Nem szabad különválasztani a mentális és a fizikai gondoskodást! Utóbbi közben is kommunikálunk, figyelünk az ellátottakra. Sokan közülük egyedül maradtak, már nincs kivel beszélgetniük. A szakma segítőbeszélgetésnek hívja az érzésekre is odafigyelő kommunikációs folyamatot, amelynek során „észrevétlenül” tudunk segítséget nyújtani a másik embernek, a lelkét is gondozzuk. A napi munka során azt látom, hogy a családoknak kevés idejük marad meghallgatni a másikat. Pedig ez a mentális segítségnyújtás egyik formája!

Sokan vannak, akik egyedül maradtak. Magányosan töltik a mindennapjaikat, csak önök kívántak nekik kellemes ünnepeket...

– Az idősödés érdekes folyamat. Az érett, egészséges ember megpróbál készülni a változásra. Az életkori krízisek mindennapjaink meghatározói, a folyamat segíthet felkészülni a magányra. A társ, a család, a kapcsolatok elvesztése megviselheti a személyiséget. Ilyenkor a szakemberek feladata a magány oldása. A feldolgozás segíthet abban, hogy egy új alapról, új helyzetből tudjuk elfogadni jelenlegi állapotunkat. Nálunk a munkatársak ünnepek idején még inkább odafigyelnek a gondozottakra, karácsonykor mindig megajándékozzuk őket.

Rengeteg klubtagjuk, gondozottjuk van. Mi a siker titka?

– Intézményünk és klubjaink egyre népszerűbbek. Nem reklámozzuk magunkat, mégis napról napra többen kérik felvételüket. Szájról szájra terjed a hírünk az idősek körében.

A kerületben rendezett idősek világnapi ünnepségen több szerelmespárt, baráti társaságot láttam. Úgy tűnt, mindenki jóban van a másikkal, nem voltak olyan klikkek, mint egy munkahelyen, vagy az iskolában.

– Az iskolába, az irodába bemenni kötelesség, ott teljesíteni kell. A klubba járás esetében megvan a döntés szabadsága: ha akarok, bejövök, ha nem, akkor nem. Itt mindenki önmagát adhatja. Nincsenek mérések, elvárások. Elképzelhető, hogy emiatt rugalmasabbak, simulékonyabbak az emberek. Még akkor is, ha tudjuk, hogy egy idős személyiség sokkal kiforrottabb. Erikson elmélete szerint ebben a korban is tudunk fejlődni, változni. Ehhez persze szükséges a társas befolyásolás, a változás iránti igény is.

A családtagok hogyan tolerálják az öregedéssel járó esetleges demenciákat? Mikor jön el az a pont, amikor már önökhöz fordulnak?

– Leggyakrabban napközbeni elfoglaltság, földrajzi távolság esetén kérnek segítséget, mindenki biztonságban szeretné tudni szeretetteit. Szeretnénk eljutni odáig – ez a következő évek egyik feladata lesz –, hogy az intézmény és azon gyerekek között, akiknek idős szüleik vannak, szorosabbra fűzzük a kapcsolatot, mert felnőttként is meg kell tanulnunk együtt élni az idős emberek mentális, fizikális változásaival.

Boussebaa Mimi