Naspolya, a téli gyümölcs

A naspolya a rózsavirágúak társaságába tartozó növény, Közép-Ázsiából, a Kaukázus vidékéről származik. Latin neve (Mespilusgermanica) alapján németnek, vagy Németországban kedveltnek gondolhatnánk, pedig Magyarországtól északra már nem él meg.
Ízletes termései az ókorban az uralkodók csemegéinek számítottak, ezért termesztették is. Így juthatott hazánkba, ahol nem tett szert népszerűségre, de díszfaként és gyümölcsként is fennmaradt az elmúlt évszázadokban.
Gyümölcsének értékesítéséért kevesen termesztik, ezért csak néhány nemesített fajtája létezik. Elvétve termelői piacokon lehet találkozni terméseivel.
A növény terebélyes bokorrá vagy kisebb fává fejlődik. Magassága ritkán haladja meg a 6-8 métert, de koronája szélessége is megközelítheti ezt a méretet. Leggyakrabban tőből bokrosodik, vastag ágakat nevel. Lombhullató, levelei bőrszerűek, tenyérnyi méretűek, finoman szőrözöttek. Ötszirmú, fehér virágai májusban nyílnak.
A termések tojás méretűek, barnák, könnyen felismerhetők a besüllyedt csúcs és az öt jól látható csészelevél miatt, amely koronaként szegélyezi a gyümölcsöt. Ősszel még kemény, világos húsú, almaszerű a termés, de a téli fagyok hatására bebarnul, megpuhul, és élvezhetővé válik.
A gyümölcsöket már ősszel be lehet takarítani, de meleg helyen még hónapokig eltarthat az utóérésük. Ugyanez a folyamat a bokron is lezajlik, de az érett termések annyira puhák, hogy később már nem lehet szállítani őket, legjobb vagy helyben, a kertben megenni, vagy kis adagokban szedni. Érdemes figyelni, mert a pépes, szinte lekvárszerű állagú gyümölcshúsban fekete, kemény magok ülnek. Mivel feldolgozni nehéz, legjobb a pergamenszerű héjat lehúzni és nyersen fogyasztani.
Kedvező években egy közepes termetű példány is több tíz kiló termést érlel, amivel több családot bőven elláthat. A gyümölcsök értékes összetevőkben gazdagok, fontos vitamin- és ásványianyag-forrást jelenthetnek (például: kálium, kalcium, réz, vas, cink, magnézium). Sok antioxidánst tartalmaz. A kéreg, illetve a magok főzete a népi gyógyászatban használt szerek alapanyaga. Állaga, a fogyasztás időpontja és élménye miatt különösen a gyerekek szeretik.
A növény – a fügéhez hasonlóan – kedveli a meleg élőhelyet, ezért a Hegyvidék déli kitettségű domboldalai kifejezetten megfelelnek termesztésére. Védett helyen, fal mellé ültetve növekszik a legjobban.
Talajával szemben nem igényes, megél a gyengébb adottságú, köves kertekben is. Kifejezetten szereti a világos, napsütötte termőhelyet. Nem igényel öntözést, de a hosszabb száraz periódusokban meghálálja a vízutánpótlást.
A vastag levelek és a növényre jellemző csersavtartalom miatt a kórokozók és kártevők elkerülik. Bár melegkedvelő, a nálunk szokásos téli fagyokat károsodás nélkül elviseli. Gondozást sem igényel, sőt a buzgósággal kárt is okozhatunk, mert a termések a vesszők végén érnek, így a metszéssel éppen a következő évi terméstől szabadíthatjuk meg a növényt. Az évenkénti alakítgatás, metszegetés helyett inkább a ritkább, de nagyobb ágakat érintő ifjítást válasszuk.
Beszerzése nem okoz nehézséget, a legtöbb kertészetben megvásárolható. A fajta kiválasztása miatt érdemes szaktanácsot kérni a kertészet alkalmazottaitól. A magról kelő növények apró terméseket hoznak, és nem is olyan szépek. Mivel a virágok öntermékenyülők, elég egyetlen tövet vásárolni, és elültetni. A kora tavasszal ültetett idősebb tövek akár a telepítés évében teremhetnek, így aki kedvet érez a naspolya termesztéséhez, már idén karácsonykor megkóstolhatja az első saját gyümölcsöket.

(Barta)