Ahol Rákosit is megbüntették

A fogaskerekű folytatásaként már régóta terveztek valamiféle vasúti kapcsolatot a János-hegy felé. A kezdetben Széchenyi-vasútnak is nevezett vonal azonban nem készült el, annak ellenére, hogy a fogas már 1890-ben elérte a hegy platóját. Az autóbuszjárat olcsóbbnak és főleg könnyebben kivitelezhetőnek tűnt a Normafa–János-hegy térségének megközelítésére, így az ötlet csak akkor valósulhatott meg, amikor újabb indok adódott rá.
Az új, a szocializmust építő időkben, az első hároméves terv alatt vetődött fel, hogy a gyerekeknek építeni kellene egy kisvasutat. Először a Margitszigetre gondoltak, azonban a tervezés kezdeti stádiumában magyar delegáció járt a Szovjetunióban és Jugoszláviában, ahol sok tapasztalatot szereztek. Az állam vezetése úgy határozott, hogy a fiatalok szórakoztatásán és nevelésén túl a vasút a budai hegyekbe tartó népes kirándulósereg utazását is szolgálja majd.
Mivel addigra Csillebércen felépült az Úttörő-köztársaság, ezért célszerűnek tűnt a Széchenyi-hegyre helyezni a kiindulópontot. A pályát a Széchenyi-hegy és Zugliget között akarták kiépíteni, de hamar rájöttek, hogy túl nagy emelkedése-esése lenne, ezért a távolabbi, de megfelelőbbnek ígérkező hűvösvölgyi végállomás mellett döntöttek. Az idő igazolta ezt az ötletet, habár anyagi nehézségek miatt csak három ütemben készülhetett el a teljes vonal.
Az úttörővasutat 1948. április 11-én kezdték el építeni, s három és fél hónap múlva már meg is nyitották a vonal első, három kilométeres szakaszát. A felső végállomáson márványtáblát helyeztek el az alábbi felirattal: „Az Úttörővasutat a népi demokrácia építette az ifjúságnak, 1948. július 31.”
Az óriási ünnepségen még a Magyar Kommunista Párt akkori főtitkára, Rákosi Mátyás is megjelent. Schmidt Józsefné Dobos Mária, aki kalauzi szolgálatot látott el a legelső motorvonaton, lapunknak megerősítette a legendás sztorit, hogy miután Rákosinak nem volt jegye, kalauztársa megbüntette őt. A kispajtás utólag miniszteri dicséretben részesült.
A megnyitóra egy motorkocsi és két pótkocsi készült el, a piros-fehérre festett szerelvény mellé Lillafüredről hoztak egy „lilláskék” színű szerelvényt, hogy ne legyen fennakadás a forgalomban. A kisvasútnak a csonka első évben 278 ezer utasa volt, míg a következő, teljes esztendőben már 769 ezren vették igénybe.
Kétségtelen, a politika – főleg az 1950-es években – némileg rátelepedett, állandóan mint szocialista vívmányt emlegette, ám ettől még a további két szakaszban, Hűvösvölgyig kiépülő úttörővasútnak mind több utasa lett, és a világ valamennyi tájáról érkeztek megcsodálni. Szinte minden Magyarországról vagy Budapestről szóló kiadványban szerepelt, fő látványosságként írtak róla. A rendszerváltozást követően gyermekvasút lett a neve, és népszerűsége azóta is töretlen.

Kertész Z. István