Vad gyümölcsök a Hegyvidéken

Eperfa

Más vidékeken szederfának is nevezik a növényt, amely a korábbi időszakokban sokkal kedveltebb és elterjedtebb volt, mint manapság. Az eperfafélék nemzetségének száz fajából nálunk kettő fordul elő: a Kínából származó fehér eperfa és a Közép-Ázsiából hozzánk költözött fekete eperfa.
Igazán jelentős „karriert” a fekete eperfa csinált, mert azon túl, hogy bólingató lombja Arany János versébe is bekerült, egykor szinte minden tanyán, konyhakertben vagy gyümölcsösben nevelték. Sok helyen a tanyák már eltűntek, helyüket csak egy alacsony földkupac jelzi, de a körülötte álló növények között az eperfák még élnek, és rendszeresen teremnek is. Ezekről pedig a madarak messzire hordják az ízletes gyümölcshúsba csomagolt magokat.
A fehér eperfa elterjedéséhez nagyban hozzájárultak a selyemhernyók, amelyek kizárólag ennek leveleivel táplálkoztak. Aztán a műselyem felváltotta a hernyóselymet, az utak mentén álló eperfák leveleire pedig rávetették magukat a szövőlepkék hernyói. A veszélyes kártevők terjesztése miatt a gazdák előbb-utóbb minden nagyobb állományt kivágtak, csak az egyesével álló példányok maradtak meg.
Városi környezetben kicsit más a helyzet, mert bár a kártevők nem bántják, és megbízhatóan terem, ám nincs, aki leszedje, és a lehulló, túlérett, lilás termések a bennük lévő jelentős mennyiségű növényi festékkel alaposan elcsúfítják a járdákat. Ráadásul a romló gyümölcsök a darazsakat is vonzzák, így a városi emberek többszörösen is „neheztelnek” az eperfára. Pedig aki veszi a fáradságot, és leszedi a gyümölcsöket, olyan csemegéhez jut, amilyenhez boltban, piacon szinte soha, mert csak frissen élvezhető.
A növény könnyen beszerezhető a kertészetekben, oltott, nemesített változatai is kaphatók. Fája kifejezetten kemény, sárgás színű, manapság már csak pálinkáshordók készítésére használják. A fajták között, a nagy gyümölcsűek mellett, a csüngő ágrendszerűek is megtalálhatók, amelyek inkább dísz-, mint haszonnövények.
Nevelése nem okoz nehézséget, mert ellenálló növény. A téli hideget jól viseli, a szárazság sem károsítja, a talajban pangó vizet viszont nem szereti. Ha megsérülnek friss hajtásai, fehér tejnedv szivárog a sebfelületről, ami szépen mutatja a fügefélékhez fűződő rokonságát.

Ringló

A szilva kerek gyümölcsöt nevelő rokona, a ringló szintén elterjedt vad gyümölcs. Sárgától liláig változó színű termései lédúsak, édesek, azonban csak nagyon rövid ideig lehet tárolni őket, legjobb azonnal elfogyasztani, vagy befőzni.
A lehulló termések makacs, ragadós foltokat képeznek a járdákon, és mivel a fák bőven teremnek, ezek a foltok akár átléphetetlen, felsöpörhetetlen területekké is összeállhatnak, amelyek ellen csak egy kiadós eső, vagy a bő vizes locsolás segít.
A fa könnyen beszerezhető, gyakran vad alanyra oltott változatai is kaphatók, ezek nagyobb, tartósabb termést nevelnek. Gondozást nem igényel, metszeni sem szükséges.

Szeder

A szeder, ez a szúrós futónövény nemcsak megjelenésében, de elterjedésében is eltér a fentiektől. Emberi segítség nélkül is gyökeret vert a környék erdeiben. Tisztások szélén, töltések, árkok oldalán sűrű, áthatolhatatlan szövedéket képez, bőven terem. A kertekbe a madarak szárnyán érkezik, és ha nem irtják ki, legyökerező hajtásaival gyorsan terjed. A termések a megelőző évi hosszú szárakon fejlődnek.
Mivel vadon is előfordul, semmiféle gondozást nem igényel. Ha a kertben neveljük, a letermett ágakat vissza kell metszeni, és a hosszú hajtásokat is érdemes – körülbelül ceruzavastagságig – megrövidíteni. A kertészetekben a vad faj nem elérhető, de a számtalan nemes változat közül akár még tüskementeset is választhatunk, amely különösen olyan kertben lehet jó, ahol gyerekek is vannak.
A szeder, amellett, hogy finom, nagyon értékes gyümölcs. Számtalan vitamin, ásványi anyag és antioxidáns megtalálható benne. A saját termesztésű szedernél pedig biztosan nincs ízletesebb csemege!

(Barta)