Életre szóló élmény a szociális munka

Pokorni Zoltán polgármester javaslatára három évvel ezelőtt indult el a Hegyvidéken a szociálismunka-program, amelynek keretében a kerületi középiskolák 11.-es diákjai rászorulókon segítő intézmények életébe nyerhetnek bepillantást, ráadásul tevékeny résztvevőként. A lelkesedésre nem lehet panasz, az iskolák érintett évfolyamai ma már szinte teljes létszámban képviseltetik magukat. Igaz a megállapítás a Városmajori Gimnáziumra is, ahonnan évről évre mind többen jelentkeznek a sokak számára sorsfordító élményt jelentő munkára.
„Első alkalommal huszonnyolcan voltunk, tavaly hetvennyolcan, idén pedig már egy híján száz diákunk csatlakozott a felhíváshoz, holott a részvétel továbbra is önkéntes alapon történik. Jót tett viszont az elektronikus jelentkezés bevezetése, ami a visszajelzések szerint hozzájárult ahhoz, hogy még többeket tudjunk megszólítani” – árulta el a részleteket a szervezésben oroszlánrészt vállaló Kas Géza.
Mint a Városmajori Gimnázium pedagógusa elmondta, az iskola tizenegyedikesei az idén is a Bárczi Gusztáv Szakközépiskolába, a San Marco utcai Csalogány iskolába, a Budapest Fővárosi Önkormányzat Kútvölgyi úti és a Kálvin János Református Idősek Otthonába, a Gaudiopolis Evangélikus Szeretetházba, a Tóth Lőrinc utcai Fejlesztő Napközi Otthonba, a Pető Intézet óvodájába, valamint a Vakok intézetébe kaptak meghívást. Új helyszín volt a napközit is működtető Gyermekház Általános Iskola, ahová a Pető Intézet mellett a legtöbben jelentkeztek.
„Nagy tanulság, hogy a mai fiatalok jóval nyitottabbak a rászorulókkal szemben, sokkal több bennük a segítő szándék, mint azt gondolnánk – mesélt a program tapasztalatairól Kas Géza. – Ismét kiderült, hogy csak a kezdő lökés, a lehetőség felajánlása hiányzik, ha ezt megkapják, a diákokban gyorsan feléled az önzetlen tenni akarás, és meglátják azokat az értékeket, amelyek a hátrányos helyzetű, beteg emberek sajátjai. Ez pedig a gyerekek pályaválasztását is befolyásolja, hiszen a szociális munka hatására minden évben akadnak olyanok, akik a Pető Intézet főiskoláján, illetve az ELTE gyógypedagógusi képzésén tanulnak tovább. Talán ennél is nagyobb dolog, hogy nem egy tanuló, visszatérve az iskolába, azt mondta: ezek voltak élete legszebb napjai.”
A pedagógus szavaira rímel a diákok véleménye is. A Pető Intézet óvodájának munkájába belekóstoló Rósa Réka Rebeka és Ferencz Fanny szerint a rendelkezésre álló egy hét is elég volt ahhoz, hogy átértékeljék az életüket.
Furcsa volt számukra, hogy ezúttal másokért is felelősséget kellett vállalniuk, ráadásul olyan gyerekekért, akik közül többen, értelmi képességeik miatt, csak kevésbé tudták felfogni saját helyzetüket. Ezért is volt rendkívüli érzés, hogy a kis óvodások pillanatok alatt közel engedték magukhoz a számukra idegen „nagyokat” – emlékeztek vissza a városmajori tanulók, akik ígéretet tettek arra, hogy jövőre is visszamennek segíteni a Pető óvodájába.
A Cházár András utcai, viselkedésproblémákkal küszködő gyerekekkel foglalkozó Gyermekház Általános Iskolában vállalt munkát Szabó Ágota és Herczeg Szabina, akik társaikkal együtt egy projekthét kellős közepébe csöppentek. Ennek megfelelően bőven akadt feladatuk, segítettek a leckeírásban, részt vettek az ilyenkor szokásos vetélkedők, az egészségnap és az akadályverseny lebonyolításában, sőt az állatkertbe is elkísérték a rájuk bízott nebulókat.
A mozgalmas hét alatt megtapasztalhatták, hogy a látszólag szeleburdi, szófogadatlan, néha bizony furcsán viselkedő gyerekek valójában alig különböznek tőlük. Nem véletlen, hogy gyorsan összebarátkoztak velük – a Gyermekház pedagógusai pedig, ezt látva, visszavárják a segítőket.
"Ami egyébként nem egyedi példa – fűzte hozzá Kas Géza. – Valamennyi fogadó intézmény szeretne hosszabb távú együttműködési megállapodást kötni a Városmajori Gimnáziummal."

MM.