Ha nyár, akkor vízpart– és lángosevés!
Nyugodt szívvel és büszkén kijelenthetjük, hogy a lángos legalább olyan finom étel, mint a pizza, csak mi nem „mentünk világgá” egykor a receptjével, ahogy az olaszok a saját étkükével. A nyár a lángosevés ideje is, nem árt tehát megismerkedni több fajtájával ennek az egyszerű, de nagyszerű gyorsételnek.
Mielőtt belefeledkeznénk a lángosok színes világába, együnk meg egy bográcsban vagy tűzhelyen főzhető, jó levest! Tökéletes párosítás ebédre, netán korai vacsorára, ráadásul az alábbi, egytálételnek is beillő levesben benne van minden földi jó, ami júniusban-júliusban már szabadföldön terem.
Zsámbéki bojtárleves
Felkockázunk 60 deka csont nélküli báránylapockát, megtisztítunk 1 jókora vöröshagymát, finomra aprítjuk, és bográcsban, 3 evőkanál olajon a hússal együtt megpirítjuk. Meghintjük 1-1 mokkáskanál pirospaprikával és őrölt fekete borssal, majd felöntjük kb. 1,8 liter vízzel. Sózzuk, lefedve csaknem teljesen puhára főzzük.
Közben megtisztítunk 2 szál közepes sárgarépát, 1 szál petrezselyemgyökeret, 30 deka újburgonyát, a répát és a petrezselyemgyökeret ujjnyi hasábokra, a burgonyát kockákra vágjuk. A húshoz előbb a zöldségeket adjuk hozzá, és 30 deka kifejtett zöldborsót, majd a burgonyát. Végül 1 csokor friss, felaprított kaporral fűszerezzük. Apró, kézzel gyúrt, tépdesett csipetkét szórhatunk bele, de ez el is maradhat. 
Kenyérlángos
Lángosnak tituláljuk a manapság egyre népszerűbb, kemencében sült, valamint a bő olajban piruló kenyérlángost is. Manapság a másodvirágzását éli a hagyományápoló gasztronómiai fesztiválokon, főzőversenyeken.
A kenyérlángos nem más, mint a megkelt kenyértészta maradéka – vagy inkább hozadéka? A XVI–XVII. században terjedt el országszerte a kelesztett (erjesztett) kenyér sütése. A jól kidagasztott tésztából leszakasztottak egy darabot, a kemencés lángosnak valót, lapátra fektették, megszurkálták, nehogy felhólyagosodva megégjen, és bevetették a kemencébe, hadd süljön. Ezzel nemcsak ellenőrizték a kemence kellő hőfokát, hanem egyúttal előteremtették a család reggelijét is (hiszen a kenyér már elfogyott).
Kétféle módon készült: sütőlapáton vagy nyújtófára tekerve tették be a szétterített parázs közelébe, máskor a tűz melletti vagy előtti kemencefenékre. A nyújtófáról óvatosan legöngyölítették a tésztát, az néhány percig sült, majd átfordították a másik oldalára. A kész, ropogós lángost szénvonóval kihúzták, letisztogatták, és melegen, zsírral vagy vajjal megkenve falatozták. Még finomabb volt, ha fokhagymával bedörzsölve, tejfölösen kebelezték be.
Ették csak tejfölösen is: a tészta széleit még a lapáton körben felhajtogatták, és a közepét vastagon megkenték. Akkor volt jó, ha a tejföl buborékja visszaesett. Az élvezetek fokozhatók szilvalekvárral, sőt kapros túróval is.
*
A Balatonról jól ismert lángos csak távoli rokona a kenyérlángosféléknek. Lassan száz éve, hogy közkedvelt, dacára annak, hogy egészségtelen, zsíros ételnek számít, holott ezt is lehet jól elkészíteni.
Létrejöttét a múlt század 10-es éveire teszik, ha nem is közvetlenül, de Louis Pasteur mikrobiológiai kutatásainak köszönheti születését. A tudós az 1860-as években, különféle erjedéseket tanulmányozva, kutatásai közben olyan élesztőtörzseket különített el, amelyekkel sikerült felgyorsítani a kenyér kelesztési idejét.
Nyomban egyszerűbbé, gyorsabbá és olcsóbbá vált a lángos készítése, nem kellett elvenni a drága kenyértésztából, a megkelve szállított tésztából már „csak” lángost kellett sütni. Mi több, a kemencével sem kellett bajlódni, hiszen elég volt egy nagyobb serpenyő, amely könnyebben szállítható, a helyszínen rögtön „beüzemelhető”. A lángos szélsebesen elterjedt a vásárok, vurstlik, piacok világában, és a 20-as években már a Balaton-part kedvencévé vált.
Lángos
Meglangyosítunk kb. 1 deci tejet, belemorzsolunk 3 deka élesztőt, 1 evőkanál liszttel elkeverjük, letakarjuk, és meleg helyen tizenöt perc alatt felfuttatjuk. Egy tálba beleszitálunk 60 deka finomlisztet, a közepébe féltenyérnyi mélyedést nyomkodunk, és beleöntjük a megfuttatott élesztőt. Meglangyosítunk 2 deci tejet és ugyanennyi vizet, mindkettőt hozzáadjuk az élesztős masszához, és gyors mozdulatokkal nyolc-tíz percig dagasztjuk.
Akkor jó, ha majdnem elválik az edény falától, és könnyű, lágy, enyhén ragacsos tésztává alakul. Ha szükséges, még 1-2 evőkanál liszt hozzáadásával sűrűbbé tehetjük a tésztát. A tetejére egy kevés lisztet hintünk, letakarjuk, és meleg helyen 45 percig kelesztjük.
Meglisztezett gyúrólapra borítjuk, rúddá sodorjuk, és lisztbe mártott késsel kb. 20 egyforma darabra vágjuk. Mindegyiket meggömbölygetjük, mint egy zsemlét – ezekből lesz a lángos –, majd újabb 20 percig kelni hagyjuk.
Egy nagyobb serpenyőben kb. 5 deci olajt hevítünk. A tésztacipócskákat, két kézzel ellentétes irányban húzogatva, kb. tenyérnyire széthúzzuk, majd a forró olajba tesszük, és oldalanként másfél-két percig világospirosra sütjük. Konyhai papírtörlőre szedve lecsöpögtetjük. Érdemes egyszerre csak két lángost sütni, mert így van elég helyük az egyenletes pirulásra.
Tipp: sósan, tejföllel és egy kevés zúzott fokhagymával megkenve tálaljuk, de a tetejére párolt káposztát is szórhatunk!
Kefires lángos
Megfuttatunk 3 deka élesztőt kb. 1 deci langyos, enyhén cukros tejben. Meghámozunk és megfőzünk 2 szem kockára vágott közepes burgonyát 1 mokkáskanál sóval. Azon melegen krumplinyomóval összetörjük a burgonyákat, hozzáadunk 2 kis doboz kefirt (kb. 4 decit), beleütünk 2 tojást, és megsózzuk. Összekeverjük, kis fészket mélyítünk a masszába, és beletöltjük a tejes élesztőt.
Hozzákezdünk a tészta összegyúrásához, közben 50 deka lisztet apránként beledolgozunk, amíg csak lágy, az edény falától elváló, hólyagosodó tésztát nem kapunk. Egy tálban letakarva legalább egy óra hosszára a hűtőbe tesszük, majd folyamatosan annyit veszünk ki belőle, amennyi lángost frissen szeretnénk kisütni.
A maradék tészta tetejére mindig egy kevés olajt töltünk, mivel így napokig eltartható a hűtőben.
Italajánlatunk ezúttal elmarad, hiszen többféle nedű jólesik, attól függően, mi van a lángoson, vagy benne. Válasszon mindenki kedvére!
Járay Mari