Különös fogaskerekű az 1930-as évekből

Talán mindenkinek elsőre feltűnik a képen látható fogaskerekű furcsának ható eleje. Az első pótkocsin két szokatlan dolgot láthatunk. Az emelvényszerű fülkét a jármű homlokzata felett, illetve ugyanennek a kocsinak az ajtóelrendezését: az egyik ajtó középen található.
A fotó az 1930-as évek első felében készülhetett, de mindenféleképpen az 1929-es villamosítás után. Szemben, a pasaréti hegyoldalakon már modern lakóházak is láthatók.
A fogaskerekűn a villamosítás előtt a gőzmozdonyok egy, kettő vagy három személykocsit toltak maguk előtt, a várható igénybevételtől függően. Ezeknek a kocsiknak azonban nem volt vezetőállásuk, és a mozdonyvezető hegymenetben amúgy sem tudott rendesen kilátni, ezért egy magasított figyelőfülkét rendszeresítettek, amelyben a személyzetből valaki szemmel tartotta a pályát. Ha valami szokatlant látott, egyezményes jellel figyelmeztette a mozdony személyzetét.
Ez a rendszer a villamosítás utáni időszakban is tovább élt, mert a korábbi gőzmozdony helyett épített villamosgépből sem lehetett szabadon látni a pályát a felfelé menetben. Ám a figyelőnek most már a személykocsik végében alakították ki az őrhelyét, és villamoscsengővel jelezhettek a gépházba, ahonnan dudaszóval válaszoltak.
Így feleslegessé vált a tetőbódé – szakmailag legalábbis. Csakhogy az utasok nagyon szerették a kocsi homlokfalából élvezni a feltáruló panorámát, így egy ideig még maradt funkciója a képen látható emeleti figyelőállásnak. A figyelőszolgálat és a vezető munkakör összevonását csak az 1973-ban megérkezett és most is közlekedő szerelvények tették lehetővé.

Kertész István