Egy hét lélekerősítés

Az együttérzést egyre inkább nélkülöző világban különösen fontos, hogy kiálljunk a testi, mentális fogyatékosságuk, esetleg szociális helyzetük miatt támogatásra szoruló embertársaink mellett. Ezt a célt szolgálja a Pokorni Zoltán polgármester javaslatára 2010-ben – az országban elsőként a Hegyvidéken – meghirdetett szociálismunka-program, ami lehetőséget ad a kerületi fenntartású középiskolák tizenegyedikes tanulóinak, hogy aktív résztvevőként ismerjék meg egy segítő intézmény mindennapjait.
A tavalyi évhez hasonlóan az idén is teljes létszámban vettek részt a programban a Tamási Áron iskola diákjai, akik a már megszokott helyszíneken (a Nemzetközi Pető Intézet Villányi úti általános iskolai részlegében, a Miskolci úti Gyengénlátók Általános Iskolájában, a Vakok Batthyány László Római Katolikus Gyermekotthonban, a Fekete István Általános Iskola és Előkészítő Szakiskolában), valamint most először egy orbánsági kistelepülésen, Magyarmecskén végeztek karitatív munkát. Mindenki egy hetet töltött el az általa választott helyen, amelyet az osztályfőnöki órákon megtartott felkészítésnek, illetve a jelenlegi tizenkettedikesek beszámolóinak köszönhetően a diákok már előre megismerhettek.
„Gondot fordítottunk arra, hogy senki se menjen az ismeretlenbe, ne vállaljon el olyan feladatot, amit képtelen teljesíteni. Nem megijeszteni akarjuk a gyerekeket, épp ellenkezőleg, megmutatjuk nekik, hogy a betegek, elesettek ugyanolyan emberek, mint ők” – foglalta össze a program lényegét Hajnal Gabriella. A Tamási Áron iskola igazgatója elmondta, hogy a szociális munka beváltotta a reményeket, a tanulók lélekben megerősödve, addigi életüket kicsit átértékelve tértek vissza az iskolába.
„Fontosnak tartjuk, hogy diákjaink ne csupán a betegek, hanem a rossz körülmények között élők felé is segítő szándékkal forduljanak. Éppen ezért az idén első alkalommal lehetőséget adtunk arra, hogy a vállalkozó kedvűek bekapcsolódjanak a magyarmecskei iskola munkájába” – beszélt az újdonságról Hajnal Gabriella. A két intézmény együttműködése egy hegyvidéki szakmai konferencia óta tart. Ezt követően merült fel, hogy érdemes lenne Magyarmecskére is kiterjeszteni a szociálismunka-programot.
Az ottani iskolát irányító Balatoni Tamásné mindent elkövet annak érdekében, hogy a gyerekek továbbtanulhassanak. Ennek köszönhető, hogy nagyon kicsi a lemorzsolódás, a diákok közül sokan mennek középiskolába a közeli Pécsre, Sellyére, Szentlőrincre, sőt még a nagyhírű pécsi Leőwey Klára Gimnáziumnak is adnak tanulókat. Teljesítményük értékét növeli, hogy a településen szinte százszázalékos a munkanélküliség, a fiatalok többsége nehéz körülmények között él.
A Tamási diákjai részt vettek a tanórákon, illetve a délutáni foglalkozásokon, segítettek felkészülni a Mozaik levelezőversenyen angolból és történelemből az országos döntőbe jutó gyerekeknek. Méghozzá eredményesen, hiszen a magyarmecskeiek jó eredményt értek el a fináléban.
Biciklizni is elvitték a gyerekeket, a harminc kilométeres sellyei túrán azok vehettek részt, akikről a tanárok úgy gondolták, kiérdemelték a kirándulást. Alkalom nyílt a családok megismerésére, a tamásisok meglátogatták újdonsült pártfogoltjaikat, megtapasztalhatták, milyen körülmények között élnek. Mint későbbi, már a Hegyvidéken megtartott élménybeszámolóikban elmondták, megdöbbentő volt számukra, hogy hányan zsúfolódtak össze kis szobákban, félig kész házakban. Olyasmit láttak, amit addig legfeljebb csak a tévében – nem véletlen, hogy valamennyien átértékelték a hátrányos helyzetű térségek lakóival kapcsolatos gondolataikat.
Minden bizonnyal ennek is szerepe van abban, hogy a tervek szerint a karitatív munka befejezését követően sem szakad meg a kapcsolat, sőt, már néhány héttel később folytatódik. Június elején zárul ugyanis a magyarmecskei iskola mexikói projektje, amelynek utolsó programjára mind a hét tamásis diák meghívást kapott.

MM.