Beszélő képek a falakon

Beszélő képek címmel nyílt kiállítás a Hegyvidék Galériában. Különleges válogatás ez. Nemcsak azért, mert hű keresztmetszetét adja a magyar képregénytörténetnek az ötvenes évek végi aranykortól napjainkig, hanem mert nosztalgiát is ébreszt a látogatókban. A kamaszkorukon jócskán túl járó nézők ismerős vonásokat fedezhetnek fel nem egy kép főszereplőjén: az amúgy sem nagyméretű Füles oldalairól ismert apró rajzok eredetiben – és a megszokottnál nagyobb méretben – tűnnek fel a falakon.
Fonti Krisztina alpolgármester a megnyitón elmesélte, hogy az iskoláséveit juttatják eszébe a látottak, „sok regényt ezekből a képregényekből ismertem meg, amiket aztán eredetiben is elolvastam. Meggyőződésem, hogy hozzám hasonlóan mások is így voltak ezzel, ezért aztán nyugodtan mondhatjuk, hogy a képregények kulturmissziós feladatot is elláttak abban az időben.”
Megerősítette mindezt a képregény történetét kutató Kertész Sándor, akinek szavaiból kiderült, az Amerikából induló műfaj eredeti jellegzetességei közé tartozott, hogy a történeteket hétről hétre találták ki a rajzolók, nem tudva pontosan, hogyan is alakulnak azok később. Ezt azonban az ötvenes-hatvanas évek magyar kultúrpolitikája kockázatosnak tartotta, ezért az 1957 óta megjelenő Füles hasábjain a klasszikus irodalom regényeit dolgozták fel.
„Bár az irodalmárok azt mondták, ez leszoktatja a fiatalokat az olvasásról – igaz, a témában nem készítettek felmérést –, a konkurencia híján néha egymillió példányban is megjelenő lap képregényei fiatalok tömegéhez vitték el az irodalmat, s keltették fel érdeklődésüket a klasszikus művek iránt” – emelte ki Kertész Sándor.
A június 4-ig megtekinthető kiállításon eredeti alkotását láthatjuk az aranykort képviselő Dargay Attilának, Fazekas Attilának, Gugi Sándornak, Korcsmáros Pálnak, Sarlós Endrének, Sebők Imrének, Vass Mihálynak és Zórád Ernőnek, a kortársak közül pedig például Cserkuti Dávidnak, Csordás Dánielnek, Felvidéki Miklósnak, Fritz Zoltánnak, Haragos Péternek, Zorro de Biancónak – és annak a Titkó Ildikónak, aki hosszú éveken keresztül dolgozott lapunknak.

– Egyetemistaként kezdtem a kerületben rajzolni – mesélte a megnyitó után Titkó Ildikó. – Tusrajzokat készítettem a környékről, és a Hegyvidék újság akkori főszerkesztőjének, Müllner Jenőnek a javaslatára éveken át illusztráltam Somogyvári Györgynek a lapban megjelenő, Vadasparki mesék című sorozatát.

Miért ért ez véget?

– Leginkább azért, mert elköltöztem a kerületből, ráadásul Nyíregyházán kezdtem tanítani, és ez új elfoglaltságokat hozott.

Mivel foglalkozol mostanában?

– Főleg gyereket nevelek…

…és láthatóan a következő csemetédet várod…

– Igen, de azért a rajzolás, az alkotás így is fontos szerepet kap az életemben. Például bábokat, díszleteket tervezek és festek egy társulatnak, s továbbra is folyamatosan készítek rézkarcokat, szénrajzokat, olajfestményeket.

Illetve, mint látjuk, képregényt is.

– Az ötlet és a szöveg Adamik Zsolt ötlete, de a rajzokat tényleg én készítettem az Olajos ménkű című képregényhez. Jó itt látni a többi munka között.

A. I.