Csodálatos időutazás: szüreti mulatság a Svábhegyen
Jókai Mór egykori vadregényes kertjében sváb, illetve rác viseletbe öltözött legények és leányok hívták mulatságra azokat, akik ellátogattak a harmadik alkalommal megrendezett svábhegyi szüretre.
„Mikor az én svábhegyi telkemet megvásároltam Schweitzer hegedűgyárostól, házastul 2200 forintért, akkor azon nem volt egyetlenegy gyümölcsfa sem. Tavaly kínáltak már ezért a kertemért épületestül harmincezer forintot. De hát nem adom el. Ez az én életemnek a föltétele. Egymillióért sem tudnék magamnak jó egészséget és jó kedélyt vásárolni, amit a kertem megád nekem” – írta egykor Jókai Mór, aki feleségével, Laborfalvi Rózával varázsolt kőbányából vadregényes majorságot, amely immár három esztendeje szolgál helyszínéül a svábhegyi szüretnek.
Mi, vendégek, egyáltalán nem éreztük magunkat hívatlannak, hiszen az író és kedvese – azaz Tóth Yózsi kadarnagy és Saly Noémi kadarnagysád – kifejezetten örült a nyüzsgésnek. Persze, a családi vitákból is kaptunk rendesen, hiszen Róza állandóan tromfolta Mórt. De ahogy a mondás tartja: „A házasság az egyetlen olyan háború, melynek során az ember egy ágyban alszik az ellenséggel.”
Sváb viseletbe öltözött legények két mázsa kadarkaszőlőt hordtak fel faputtonyukban, amiből aztán a leányok tapostak szőlőlevet. Ennek egy része a káciba, a maradék pedig előbb a présbe, aztán a gyomorba került.
A határtalan jókedv és vidámság nem kizárólag a mennyei nedű bódító hatásának volt köszönhető, szüreti játékok, hagyományos sváb, valamint rác muzsika és harmonikaszó szórakoztatták a népet. „A Jókai-kertben olyan családias és sajátos miliő alakult ki, ami segít elszakadni a hétköznapoktól. Egyben kiváló délutáni kikapcsolódás is, hiszen együtt lehetünk, és szórakozva idézhetjük meg a Hegyvidék múltját” – értékelte a svábhegyi szüretet Kovács Lajos hegyvidéki alpolgármester, aki a mulatságot egy csodálatos időutazáshoz hasonlította.
Persze, fontos a jókedv, főleg ha annak üzenete is az! „Amikor Jókai idetelepítette a kadarkáit, nem tudhatta, hogy azok egyszer majd kipusztulnak, s nyilván arra sem gondolt, hogy lelkes emberek megalapítják a Kadarka Kört, és felélesztik múltunkat, hagyományainkat. A fantasztikus adottságú Svábhegyen kell ismét életre kelteni mindazt, amit Jókai megálmodott! Magyarországnak muszáj megmutatnia az egyediségét! Ne másoljunk Cabernet Sauvignont, Chardonnay-t, hiszen ezekből egyébként is rengeteg van az országon túl” – méltatta Kovács Lajos az öt esztendeje alakult asztaltársaság dicső munkáját.
A jeles kör nem titkolt célja, hogy bő száz év szünet után újraalkossa a hajdan híres bort, a Budai Vöröst. Ennek részeként a mulatság végén felavatták a „Kadarkáink Kertjét”, ahová az ország különböző részeiről érkező nyolcszáz oltványt ültettek.
„Nagyon szeretem az ízét! Amikor harminckét évesen kanyarós lettem, az orvos azt mondta édesanyámnak, mindegy, hogy honnan, ha kell, a föld alól is, de szerezzen kadarkát, mivel az elősegíti a gyógyulásom” – mesélte az egyik mulatozó, Erzsébet, aki szerint a régen kocsisbornak nevezett népszerű vinkónak nincs párja széles e világon.
B. M.