„Itt a lakóhelyed!”

„Abba nőttünk bele, hogy Cseh Tamás és Bereményi Géza dalait idézgetjük az almaszedő táborban, a fa tetején ordibálva, vagy este sörözgetés közben. A mi korosztályunk érzéseit, bánatait, a koszlott falakat és a dohánymorzsás zakózsebeket az ő szemén keresztül láthatjuk, ami jó dolog” – elevenítette fel ifjúkori élményeit Pokorni Zoltán a Hegyvidék díszpolgárát köszöntő avatóünnepségen a MOM Kulturális Központban.
A polgármester úgy vélte, ritka szerencse, hogy Bereményi Géza Cseh Tamás személyében rátalált egy énekesre, aki rendkívüli átéléssel tette magáévá gondolatait, érzéseit. „Szükségünk van arra, hogy kibéleljük a Hegyvidéket, a mi közösségünket azzal a jóleső érzéssel, hogy lám-lám, milyen kiváló emberek élnek közöttünk” – fogalmazott a díszpolgári cím kapcsán.
„Itt a lakóhelyed!” – jelentette ki Kálomista Gábor filmproducer, a Thália Színház menedzserigazgatója kollégájának és barátjának, utalva az általa írt és Cseh Tamás előadásában felejthetetlenné vált Budapest című dalra. Hozzátette, Bereményi a Hegyvidék mellett otthon érzi magát Budapesten, az országban, sőt Közép-Európában is. „Ha a dalszövegeit hallgatjuk, írásait olvassuk, filmjeit nézzük, arra gondolhatunk, milyen jó, hogy ide születtünk” – mondta Kálomista, aki szerint Bereményi Géza polgár, a szó legigazibb értelmében: „okos, művelt, humánus, kétkedő, szellemileg független és elkötelezett, olyan, aki felelősséget vállal másokért”.
Az ünnepségen a korábbi díszpolgárok mellett megjelent Fónagy János, a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium parlamenti államtitkára, a három hegyvidéki alpolgármester, Fonti Krisztina, Kovács Lajos és Váczi János, eljöttek az önkormányzat képviselői és természetesen Bereményi Géza pályatársai, barátai, tisztelői is.
Miután Pokorni Zoltán átadta a címmel együtt járó oklevelet, jelvényt és üvegplasztikát, színészkollégái az írásaiból, dalszövegeiből összeállított műsorral köszöntötték az írót. A Jézus újságot olvas című novelláját Seress Zoltán idézte fel, az Ötödik nap, valamint a Jobbik részem című dalát pedig Udvaros Dorottya adta elő Hrutka Róbert gitáros, zeneszerző kíséretében.
Bereményi Géza az ünnepségen arról beszélt, milyen fontossá vált számára a Hegyvidék. Gyerekkorától kezdve rengeteg helyen élt, szinte folyamatosan költözött, huszonnyolc albérletben lakott, ebből huszonhét Pesten volt. Első budai albérletét a Villányi útról nyíló Ábel Jenő utcában találta meg, a lengyel hercegnői származású Lujzi néninél. „Akkor »kaptam rá« Budára” – mondta.
Felesége ösztönzésére tizenhat évvel ezelőtt költöztek két gyermekükkel a XII. kerületbe, a Böszörményi útra, majd onnan tovább a Maros utcába. „Három lakhelyem volt, ahol fákra lehetett látni: a Lujzi nénié, a Böszörményi úti és ez, a Maros utcai” – érzékeltette a pesti és budai otthonai közti különbséget.
Bereményi szerint a genius loci, azaz a hely szelleme írói tevékenységében is tetten érhető. Most befejezett regénye kapcsán sokat gondolkodott azon, miért érzik úgy az olvasók, hogy az egészen más lett, mint a korábbiak. Aztán rájött: ha nem itt lakna, nem a Hegyvidék utcáit koptatná mindennap, akkor mást írt volna – sőt, talán meg sem születik a könyv.

z.