Karácsonyváró növények a kertben
Ha az advent növényeiről beszélünk, mindenkinek először a koszorúkban használtak, esetleg a téli szobanövények jutnak az eszébe. Pedig a karácsonyvárás időszakához több kerti növény is kapcsolódik.
Az egyik legrégebbi a borostyán, amely a kelta és germán hiedelmekben az örökkévalóság jelképe, hiszen az elpusztíthatatlan földből nő ki, sokáig csak annak felszínén kúszik, de lassú, állhatatos munkával végül fatörzseken felkapaszkodva indul meg az ég felé. Másik jellegzetessége, hogy bár lomblevelei vannak, mégis örökzöld.
A kényelmes fejlődés és az örökzöld jelleg miatti változatlansághoz járul a szinte elpusztíthatatlan növekedési erély, ami minden akadályt legyűrve győzedelmeskedik, és túléli a legsötétebb téli éjszakát is. Hordozott egy a felsőbbrendűséget és nemességet sugárzó jelentéstartalmat is, így bár közvetlenül nincs kapcsolata a karácsonyi ünnepkörrel, szinte természetes módon élt tovább a kereszténységben.
A hegyvidéki kertekben sokfelé látható borostyán, sajnos, nem jó vágott virág, így lemetszett szára bár tetszetős, a szoba száraz levegőjében hamar elveszíti fényét, és száradásnak indul. Dekorációs értékét nehéz kihasználni, ezért inkább a kertben maradva sugározza karácsonyi hangulatát.
A magyal sokkal ritkább mifelénk, pedig a kerület adottságait kifejezetten kedveli, és ahol gyökeret ver, ott termetes bokorrá fejlődik. Kötődése a karácsonyhoz kettős. Egyrészt a télen tartott szaturnáliák során Szilvánusznak, az erdők római istenének növénye volt, másrészt a brit szigeteken a tél örökzöld túlélőjeként jelent meg.
Mivel a téli időszak nem bővelkedik virágokban, dekoratív termésekben, ezért a magyal olyankor is látványos piros bogyói nagy népszerűségre tettek szert. Az angolszász országokban karácsonyfaként is használják, és az ünnephez kapcsolódó dekoráció egyik alapeleme. Ha a lakásban van, ne feledjük, hogy levele szúrós, bogyója pedig mérgező. Olyan helyre tegyük, ahol gyerekek biztosan nem érhetik el.
A harmadik karácsonyhoz kapcsolódó növény a fagyöngy, amely – a kertészek, parkfenntartók bánatára – a Hegyvidék kertjeinek és parkjainak gyakori vendége. Az élősködő örökzöld akár méteres átmérőjű, sűrű lombozatot is nevelhet, amely nyáron a fák ágai közt nem látható, de télen feltűnővé válik. Szintén ilyenkor neveli halványsárga bogyóit.
A kelta hitvilág szerint a fák életereje a télen is zöld és virágzó fagyöngybe húzódik vissza, onnan terjed szét ismét tavasszal, ezért a növényt különös tisztelet övezte. Az életerő hordozójához aztán koronként más képzetek is társultak, így volt a szerencse hordozója, vagy manapság a szerelem letéteményese.
A fagyöngyöt azért nehéz dekorációs céllal használni, mert magasan a fák ágai között él. Ha sikerül szerezni egy szépen fejlett gömböt, akkor viszont tartós és különleges hangulatú szobadíszt nyerhetünk vele, ami különösen felfüggesztve mutat jól. Amint viszont hullani kezdenek ragadós bogyói, jobb a teraszra vagy a kertbe száműzni.
(Barta)