Hallévacsora a Svábhegyen
„Együnk együtt, legyünk együtt aranyvasárnap!” címmel szervezett immár ötödször karácsonyváró hallévacsorát a Svábhegyi Református Egyházközség és az Istenhegyi Szent László Plébánia. A Hegyvidéki Önkormányzat támogatásával létrejövő jótékonysági akció bevételét a két felekezet szegényei közt osztották szét.
Régi hagyományt elevenített fel a Svábhegyi Református Egyházközség és az Istenhegyi Szent László Plébánia, amikor négy évvel ezelőtt, Béres Attila presbiter kezdeményezésére, svábhegyi hallévacsorát szervezett. A néhány nappal karácsony előtt megrendezett program a helyi közösség erősítése mellett a jótékonykodásra is alkalmat adott: az ötszáz adag hallé eladásából származó bevételt a plébánia és a svábhegyi gyülekezet szegényei kapták meg.
„Mindenkit arra kértünk, ha teheti, helyben fogyassza el az ételt – mesélte a hallé kimérésében is részt vállaló Fonti Krisztina alpolgármester. – A vacsora ugyanis nem csupán az adománygyűjtést szolgálja, hanem lehetőséget teremt arra is, hogy a hegyvidékiek, az egymást csak látásból ismerők elbeszélgessenek egymással a finom étel mellett. Ezért választottuk az »együnk együtt, legyünk együtt« mottót, ami az asztalhoz ülők nagy számát látva, úgy tűnik, elérte a célját.”
Az önkormányzat mellett kerületi vállalkozások (köztük a hallét biztosító FH Gasztro is) a kezdeményezés mellé álltak. A vendégeket köszöntő Berta Zsolt szerint a hagyomány hozzájárul a „tegyünk együtt” gondolat megvalósításához. Hiszen – ahogyan arra a Svábhegyi Református Egyházközség lelkipásztora rámutatott – a hallévacsora a lokálpatriotizmus és az együvé tartozás érzésének erősítésén kívül a rászorulók megsegítését is szolgálja.
A szeretet jelenlétére hívta fel a figyelmet az Istenhegyi Szent László Plébániát vezető Kocsis István, aki arra emlékeztette a jelenlévőket, hogy amikor jótékonykodunk, valójában „azt a fényességet adjuk tovább, amit két évezreddel ezelőtt Jézus Krisztustól mindnyájan a magunkévá tehettünk”. Ehhez járult hozzá a svábhegyi közösségi program, amely ismételten bebizonyította: adni nagyobb boldogság, mint kapni.
Béres Attila egy történetet is megosztott lapunkkal. „Még novemberben a buszon egy ismerősöm megkérdezte, lesz-e az idén is halvacsora. Mint kiderült, azért volt kíváncsi, mert tavaly ennek köszönhetően tudta megvenni a télire való krumplit, lisztet és cukrot.” A református gyülekezet presbitere hozzátette, ez is azt mutatja, jó helyre kerül a hegyvidékiek adománya.
(m.)