Óvónőből meseíró

Vadadi Adrienn meseíró tartott író-olvasó (vagyis inkább hallgató) találkozót a Városmajori Óvodákban. Mint kiderült, a legtöbb óvodás életében két problematikus dolog is van: az egyik az ebéd, a másik a délutáni alvás. Sokkal jobb lenne ugyanis állandóan játszani, főzelék helyett pedig valami finomabbat, mondjuk krémest vagy palacsintát enni...
Az író ezzel tökéletesen tisztában van. Egykor ő is óvónőként dolgozott, majd feltámadt benne a vágy, hogy csináljon valamilyen „felnőttes dolgot”. Ekkoriban történt, hogy egy napfényes délutánon biciklizés közben rájött, mihez kellene kezdenie.
„Gyerekekkel szerettem volna foglalkozni, de egy kicsit másképp, mint eddig. Az egykori csoportom életéről rengeteg mesét írtam, aztán egyszer csak azt vettem észre, hogy valós élmények helyett már kitalált történeteket vetek papírra... – emlékezett vissza meseírói pályafutása kezdetére Vadadi Adrienn, aki azt is elárulta, nem szeretne tipikus »edd meg a főzeléket« meséket írni. – Nem akarok didaktikus lenni. Éppen ezért ezek a történetek mindig az óvó néni furfangjára támaszkodnak.”
A Városmajori Óvodákban a fő téma az étkezés volt, vagyis az, hogy mennyi "szenvedésen" kell keresztülmenniük azoknak a válogatós gyerekeknek, akik nem szeretik a spenótot, a sóskát és a többi legendásan borzalmas ételt. A történetekből azonban az is kiderült, hogy szegény dadusoknak sincs könnyű dolguk, hiszen ezeknek a rosszcsontoknak állandóan külön kell vajas kenyeret készíteniük...
„Nagyon tetszettek a mesék, de nálunk mindenki megeszi a főzeléket, kivéve Melittát. Ő válogatós. Pedig a főzeléktől lettem én is ilyen erős! Látod?” – kérdezte Boti, miközben bicepszére mutatott, majd megkért, hogy erről okvetlenül számoljak be az újságban.

Boussebba Mimi