Shakespeare desszertje

William Shakespeare népszerűsége évszázadok óta töretlen. A híres drámaíró, költő, színész épp 450 esztendeje, 1564-ben született (nagy valószínűséggel április 23-án).
Napjainkban se szeri, se száma a megemlékezéseknek, díszelőadásoknak, film- és színpadi bemutatóknak, koszorúzásoknak és előadóesteknek. Arról azonban kevés szó esik, milyen lehetett Shakespeare idején az angol reneszánsz konyha, mit és hogyan ettek ő és kortársai. Egy amerikai kutató szerint sok korabeli recept maradt fenn, s noha a hús sütéséhez gyakran használtak aranyat, amit sülés közben nyúllábbal kenegettek, ezúttal egy kevésbé bizarr receptet választottunk, némileg korszerűsítve.

Almás lepény kandírozott narancshéjjal

Felforralunk 1/4 csésze (25 ml) frissen facsart narancslevet 1-1 evőkanál rózsavízzel, 2 evőkanál cukorral, citrom- és narancshéjjal. Három-öt percnyi forralás után kicsit besűrűsödik.
Meghámozunk 2 rétesalmát, a magházukat kivájjuk, vékony cikkekre vágjuk. Összekeverjük 2 evőkanál cukorral, 2 evőkanál mézzel, fél kiskanál őrölt fahéjjal, csipetnyi gyömbérrel és 1 evőkanál olvasztott vajjal.
Belisztezett deszkán 20x25 centis kerületű, 1 centis vastagságú téglalappá nyújtunk 40 deka szobahőmérsékleten felengedett leveles tésztát (lehet mélyhűtött is). Belesimítjuk, kissé bele is nyomkodjuk a citrom- és a narancshéjat. További 4 darab 10x2 centis téglalapot szabunk, és diónyi vajjal kikent tepsibe tesszük. Az almaszeleteket szorosan a tészta közepére halmozzuk, és a tészta széleit összenyomkodva, felhajtogatva „bekerítjük”.
A tésztát 1 felvert tojással, az almákat a mézes-gyömbéres mázzal kenjük meg bőségesen. Előmelegített (190 fokos) sütőben 25 perc alatt ropogós pirosra sütjük.

JM.