„Jazzkívánságműsor” a MOM-ban

A szeles, hideg idő ellenére nagyszámú közönség gyűlt össze a MOM-ban Micheller Myrtill vendégszereplésével fellépő Sárik Péter trió koncertjére. Az egyébként is jó hangulat fokozásához a Budavári Borfesztivál munkatársai is hozzájárultak, akik kiváló fehér és vörös nedűvel fogadták az érkezőket.
Sárik Péter együttese számos olyan koncertet adott az utóbbi években, amelyet megelőzően a közönségnek módja volt e-mailben kérni kedvenc slágerek, jazzsztenderdek, pop- és rockszámok, sőt népszerű klasszikus darabok jazzfeldolgozásait. Ezek a telt házas estek olyan népszerűséget hoztak az együttes számára, hogy úgyszólván a hallgatók nyomására készült el a zenekar Jazzkívánságműsor című lemezalbuma. Bár a MOM-ban nem volt mód kívánságok teljesítésére, a négy művész azzal a repertoárral szórakoztatta a jelenlévőket, amely – nem tévedés – ma már hét-nyolc koncertnyi méretűre nőtt, és egy újabb CD anyagát képezi majd a közeljövőben.
A szellemes, mindenki által fogyasztható, mégis komolyan átgondolt darabok „kivitelezése” remekül sikerült. Sárik Péter és zenésztársai bátran nyúlnak a zeneirodalom bármelyik korszakához vagy stílusirányzatához, és a jól megválasztott alapanyagból akár „vegytiszta” jazzt is létrehoznak. Szemléletesen igazolják, hogy a jazzben nem a „mi”, hanem a „hogyan” az igazán fontos. Így kerül elő Mozart-, Bartók-átdolgozás, de Beatles-sláger, vagy Seal-sikerszám is.
A trió játékát a tökéletes összecsiszoltság jellemzi. A zongorista–zeneszerző–hangszerelő Sárik Péter a maga 42 évével „régi motorosnak” számít a hazai jazzvilágban, számos formációban játszott már, saját együtteseivel és más zenekarok tagjaként is. Különböző amerikai, brit és nemzetközi dalszerzőversenyeken ért el előkelő helyezéseket. Fonay Tibor gyakran váltogatja hangszerét: bőgőzik vagy basszusgitáron játszik, a dalok karakterének megfelelően. Gálfi Attila érzékeny dobolásával tökéletesen alkalmazkodik zenésztársaihoz és a helyszín adottságaihoz.
Az együttes sokszor lép fel vendégművészekkel. Ezúttal a hazai jazzszínpad egyik legkiválóbb énekesnőjét, Micheller Myrtillt hívták meg. Ő nem a hagyományos értelemben vett jazzvokál művelője, de minden adottsága megvan hozzá: szép énekhang, attraktív színpadi megjelenés, remek intonáció, tökéletes szövegmondás angolul és franciául.
A nemes szórakoztatás jegyében a könnyűzene minden műfajából közkedvelt dalok sorjáztak a műsorban, olyanok, mint a Can’t Buy Me Love a Beatlestől, a Don’t Stop Me Now a Queentől, Simon & Garfunkel világsikere, a Sound of Silence, vagy a Temptations együttes Papa Was a Rolling Stone című táncra ingerlő száma. A koncertet az Alphaville Forever Young című dalával indították, és a fiatalon elhunyt Amy Winehouse Rehabjával fejezték be.
Három kitűnő átiratot a trió előadásában élvezhettünk: nagy merészségről tettek tanúbizonyságot, amikor Bartók Allegro Barbarójának jazz-rock változatát és Saint-Saens: Állatok farsangja Hattyú-tételének jazzballadáját is eljátszották. Az egyetlen jazzsztenderd Miles Davis So What című műve volt, amit James Brown Sex Machine-jával kombináltak.
A koncert segített abban, hogy sokan kedvenc dalaikat hallva fedezzék fel maguknak a jazz műfaját. Ez a fajta zene hiányzik a hazai palettáról, ezért is nagy öröm egy ilyen előadás a melodikus jazz kedvelői számára.

Márton Attila