Példa és kötelezettség

Kodály életműve példa maradt számomra, és bizonyos fokig kötelezettséget is jelentett. Sikerült olyan sok évet eltöltenem a közelében, hogy szükségszerű volt azt folytatnom, amit ő jónak látott – mondta el lapunknak Szőnyi Erzsébet Kossuth-, Liszt Ferenc- és Erkel Ferenc-díjas zeneszerző, karvezető, zenepedagógus, akit 90. születésnapja alkalmából köszöntöttek a MOM Kulturális Központban.
A kiváló művésznek, aki 2008 óta a Hegyvidék díszpolgára, Fonti Krisztina alpolgármester átadta Orbán Viktor díszoklevelét, és így fogalmazott: „Egy közösséghez emberek kellenek, és azok a személyek, akikre büszkék lehetünk. Nyolc éve olyanok számára alapítottuk a díszpolgári címet, akik tevékenységükkel országos, nemzetközi hírnévre tettek szert, öregbítve ezzel a Hegyvidék hírnevét is.”
Kodály Zoltán 1947 őszén franciaországi ösztöndíjhoz segítette huszonhárom esztendős, friss diplomás tanítványát. „Szőnyi Erzsébet, aki Bárdos Lajos, Vásárhelyi Zoltán, Weiner Leó növendéke volt, maga sem tudhatta, hogy útjával egy halhatatlan mester százéves tervét segíti megvalósítani – mondta dr. Bónis György, az MTA doktora születésnapi köszöntőjében. – Kodály atyai szigorral ellenőrizte, mire használja tanítványa a szűkre szabott időt. »Úgy kellene visszajönnie, hogy nemcsak itthon, de hét országon ne legyen senki, aki jobban ért a szolfézs és minden rá tartozó kérdéshez«, írta kedves tanítványának.”
Szőnyi Erzsébet nem okozott csalódást. Párizsban írt első divertimentójának maga vezényelte előadásával részt vett a Conservatoire versenyén, amit mindjárt meg is nyert. Miután hazatért, tanított a Szilágyi Erzsébet Leánygimnáziumban, majd a Zeneakadémián tanszakvezető egyetemi tanárként fejezte be az oktatást több mint három évtized után.
„A zenei írás-olvasás tudományát alapvető kötetekben tette közkinccsé, saját kis példakompozícióival gyarapítva – folytatta Bónis György. – Ebből a tevékenységből született zeneszerzői életművének egy része is: többszólamú énekgyakorlatok, hangszeres darabok, kis zenekari művek és gyermekoperák. Szőnyi Erzsébet magyar zenei anyanyelvét mindazok a nemzeti zenestílusok gazdagították, amiket csak megismert vándorlása alatt. Márpedig mind az öt földrészt bejárta, szolgálva a zenekultúra ügyét. Hadd kívánjak ünnepeltünknek a megérdemelt pihenés helyett megérdemelt további munkás éveket! Tudom, a munka élteti, a megoldandó feladatok, nehézségek tartják fiatalon. Isten éltesse és dolgoztassa az emberi kor végső határáig mindannyiunk örömére és a magyar kultúra javára!”
A világszerte elismert zeneszerzőt és zenepedagógust, akiről Törökbálinton iskolát is elneveztek, a hegyvidéki megemlékezésen a Solti György Zeneiskola növendékei köszöntötték műsorukkal. A programban Szőnyi Erzsébet Allegrettója és Allegrója mellett Kodály, Telemann, Schubert és Weiner Leó műveiből csendültek fel részletek a diákok előadásában.
„Szerencse és a jó Isten különös kegyelme kellett hozzá, hogy megérjem ezt a magas kort, és ez arra sarkall, hogy tovább folytassam a munkát, amíg erőmből telik. Számomra a legnagyobb élményt mindig az jelenti, ha egy előadáson látom, hogy a résztvevők teljesen magukévá tették, amit én elképzeltem. Ez történt most szombaton is Kecskeméten, a Makrancos királylány előadásán” – mondta el lapunknak az ünnepelt, akinek legújabb kompozícióját, amit Dante egyik szonettje ihletett, május 9-én mutatják be a Fészek Művészklubban.

Juhász Zsófia