Mécsesek gyúltak november 4-én

Az 1956-os forradalom és szabadságharc elhunyt hőseinek és áldozatainak tiszteletére megemlékezést tartott a Hegyvidéki Önkormányzat november 4-én. A polgármesteri hivatal épülete előtt rendezett műsorban Lakatos Laura előadóművész Örkény István, Reményik Sándor és Zas Loránt gondolataival, Berta Alexandra Junior Prima-díjas népdalénekes pedig a zene nyelvén idézte fel az ötvennyolc évvel ezelőtti események tragikus pillanatait. A műsort követően az ünnepség résztvevői, köztük Fonti Krisztina és Kovács Lajos alpolgármester, valamint több önkormányzati képviselő mécseseket gyújtottak ’56 mártírjainak emlékére.
A főváros körül felsorakoztatott szovjet csapatok november 4-én indították összehangolt támadásukat a forradalom leverésére. A támadás három irányból kezdődött meg, Buda szempontjából ezek közül a legmeghatározóbb a Budaörs felől érkező volt. Először a Budaörsi úton álló Petőfi-laktanyát rohanták meg, majd haladtak előre a BAH-csomóponthoz. Az Alkotás utcában a Déli pályaudvar és a Moszkva tér felé dübörögtek a tankok, s ezeken a helyeken jelentősebb harcok alakultak ki.

A több halottat követelő Nagyenyed utcai összecsapásokat követően a forradalmároknak hamar vissza kellett vonulniuk a Széna térre. Hiába volt a nemzetőrök központja a Maros utcában (a rendőrkapitányság mai épületében), a Széna téren lévő metróépítkezés sokkal jobban védhető volt, így oda hátráltak vissza.
November 8-án már a legelszántabbak is kilátástalannak ítélték az ellenállást. A Széna tériek, Szabó János vezetésével, Nagykovácsi felé megpróbálták elhagyni a fővárost, de a szovjetek Solymár közelében elfogták őket. A megtorlások során a Maros utcában és a Széna téren harcoló nemzetőrök közül tizenötöt kivégeztek, közülük ketten kerületi lakosok voltak. Pópa Papp József és Kokics Béla a Nagyenyed utcai ütközetben vettek részt, amiért 1958 tavaszán halálbüntetést kaptak – úgy, hogy Pópa Papp esetében még az ügyész sem tartotta ezt indokoltnak. Emléküket tábla őrzi az Alkotás és Nagyenyed utca sarkán.
A megtorlások áldozatai voltak a svábhegyi nemzetőrök is. Nekik hosszú éveket kellett börtönben sínylődniük, holott egyetlen „bűnük” az volt, hogy fenntartották a rendet és a közbiztonságot a hegyen.

z.