Rémisztően jó buli

Az Ifjúsági Tér bejáratánál vibráló, vihogó töklámpások. Odabent rémisztő, ám annál vidámabb tini-zombik buliznak. „De jó, hogy itt vagy! Te nem öltöztél be?” – fogad kitörő örömmel Bogi, amikor belépek az ajtón. „De, civilnek” – válaszolom.
A „ne fárassz ezzel” legyintés után igazi vendéglátásban van részem. „Minden hónap utolsó péntekjén megünnepeljük a szülinaposokat. Tortát sütünk, és elrejtjük a térkarkötőket. Most az ablakban és Bettinél, a fiúmosdóban lapultak az ajándékok” – avat be az előzményekbe Viki, akinek az arcát fekete pókháló borítja. A többiek már lelkesen activityznek, nagy örömömre engem is bevesznek a játékba.
A legnagyobb kihívást a rajzolás jelenti, a furcsa krikszkrakszok és pálcikaemberek bájos rendetlenségben hevernek a fehér lapon. Rajtam a sor, a csapatom nagyon lemaradt, ezért az ötpontos kártyák közül húzok. Mutogatás, nyílt kör, tehát bárki kitalálhatja a megfejtést. „Mocsárláz” – szól a feladvány. A lázra hamar rájönnek, de a mocsarat nem sikerül kitalálni. Taposok a lábammal, lefelé mutogatok az ujjammal, de a „láztaposó” és a „járó beteg” tippek következtetni engednek arra, hogy valamit rosszul csinálok.
A másik csapatból Szofi húz kártyát. Beszélnie kell.

– Mi van itt? – mutat a felkarjára a lány.

– Beszélni kell, nem mutogatni – magyarázzák a többiek.

– Semmi… – mondja huncut mosollyal az arcán Krisztián.

– Na, ne hülyéskedj már…

– Jó, izom – jön a helyes válasz.

– A szó második fele: Rómában is ez van.

– Tömeg? – kérdez vissza a csapattárs.

– Nem. Colosseum. Vágod? Colosseum! Izomkolosszus a megfejtés.

– Ja, de ne zavarjon, hogy az Görögországban van… – reagál értetlenkedve a fiú.
Időközben engem is „beavattak”, a játék hevében észre sem vettem, hogy Bogi egy csodaszép szívecskét festett a kezemre.
Az Activity után valaki bekapcsolja a magnót, hangosan dübörög a zene. A srácok csocsóznak, a lányok tököt faragnak. Ili közben elmondja, hogy több mint egy éve jár ide.
„Nagyon jól érzem magam. Jókat dumálunk, főzünk, sokat játszunk – teszi hozzá, majd az egyik legviccesebb élményét is elmeséli. – Tavaly karácsonykor paprikás krumplit készítettünk. Hatalmas buli volt. Felmentem az emeletre, hogy lefényképezzem a többieket a telefonommal, de leejtettem a készüléket. A mobil ráesett Franci fejére, Franci fejéről Györgyi fejére, majd Györgyi fejéről beleesett a tányérba, az pedig ráborult az egyik lányra.” A történet hallatán persze mindenki nevetőgörcsöt kap.
„Hatalmas bandánk van! Itt mi, felnőttek is kiharcoltuk a helyünket” – mondja Ferenczy Tamás, az Ifjúsági Tér mentora.
A kamaszok egyáltalán nem vágynak arra, hogy az utcán, vagy plázákban csellengjenek. Mind azt vallják, hogy az itteni társasághoz hasonlót sehol máshol nem találnának.
„A tesóim már régóta járnak ide. Én vagyok a legfiatalabb a családban, és nagyon vártam, hogy betöltsem a tizenhármat. Most már én is mondhatom anyunak, hogy »Elmentem a Klubba, majd jövök!«” – meséli büszkén Bogi, aki sietve rohan vissza a többiekhez, hogy a rémisztően jó buli minden pillanatát kiélvezze.

BM