Vibráló színfoltokban a teljesség
Lüktető képei állandó mozgásra késztetik a szemet. Befogadásukhoz elmélyült figyelem kell, amit szuggesztív erejükkel önkéntelenül ki is váltanak a szemlélőből. A Munkácsy-díjas Olajos György grafikusművész munkáiból látható válogatás a Magyar Festészet Napja alkalmából megnyílt kiállításon a Hegyvidék Galériában.
Olajos György résztvevője és feltalálója egy új művészeti irányzatnak, amelyet úgy hívhatunk: ornametria. Amit csinál, messze van a festészettől, kicsit közelebb a nyomott textilekhez, de annál sokkal több – mondta a Színminták című tárlat megnyitóján a Hegyvidék Galériában Beke László művészettörténész.
„Képein a figurativitás keveredik a nonfiguratívval, alkotásain fel-felcsillannak a szakralitás jelei – folytatta Beke, aki szerint Olajos György munkásságát szemlélve egy fordított fejlődésmenetet figyelhetünk meg. – Ez most a csúcs. De az is lehet, hogy az volt a csúcs” – utalt a művész korábbi alkotásaira.
„Azt mondtam, festőművész leszek, amikor megkérdezték tőlem: és mondd, mi leszel, ha nagy leszel? Kaptam egy vízfestékkészletet, elképzeltem egy izzó zöldet amilyen a falevél, ha átsüt rajta a napfény. Összekevertem a sárgát a kékkel, de egy eléggé piszkos zöld lett belőle. Csalódtam. Nagyot csalódtam – vallja magáról Olajos György Ars poeticájában. – A színes festékkorongok külön-külön virítottak, és tisztán ott voltak a szögletes dobozban. Minden szín tökéletes körformába préselve, egyenlő méretben. Arra vártak, hogy papíron formát öltve, keveredve egész más alakot, jelentést kapva képpé váljanak majd – de vesztettem. A szép, színes korongok korábbi igéző ereje legyőzött, hagytam a festést, és csodáltam a korongok színeit önmagukban.”
Olajos György a Magyar Képzőművészeti Főiskola sokszorosító grafikai szakán végezte tanulmányait, hazai grafikai biennálék rendszeres, sikeres résztvevője, de számos külföldi kiállítást is jegyez. A kiváló mesterségbeli, technikai tudással megáldott, Munkácsy-díjas grafikusművész műveiben a tradicionális grafikai gondolkodásmód konceptuális szemlélettel párosul.
Folytonos vonalszövetből építkező, lüktető képei állandó mozgásra késztetik a szemet. Bár első ránézésre díszítő ornamentikára emlékeztetnek leginkább, befogadásukhoz elmélyült figyelem kell, amit szuggesztív erejükkel önkéntelenül ki is váltanak a szemlélőből. A tiszta színek, vibráló kontúrok, vége nincs vonalak által körülhatárolt izgága figurák az élet körforgását idézik. A bennük foglalt embrióforma lények sem állat, sem ember figurák, amelyek mindig más tevékenységet imitálnak szinte rögeszmésen.
J. Zs.
A kiállítást október 30-ig, hétfőtől szombatig 10–18 óra között tekinthetik meg az érdeklődők a Hegyvidék Galériában (XII., Városmajor utca 16.).