Ima a Budai Vörösborért

A Kadarka Kör négyéves erőfeszítésének egyik eredménye, hogy hagyománnyá vált a Jókai-kertben rendezett svábhegyi szüret. A mulatság egy elfeledett borfajta, a Budai Vörös újraélesztését célzó program része, amelynek megvalósításán sokan dolgoznak.
„A Budai Vörösbor száz-százötven évvel ezelőtt híres terméke volt a városnak, a tokajiéval egyező áron exportálták annak idején – mondta el lapunknak Buza Péter, a program szellemi atyja. – Mi ezt a bort szeretnénk újraéleszteni, s ehhez egy kilencszáz tőkés állományt hoztunk létre az ország különböző területein működő szőlészetek, borászatok oltványaival Jókai Mór svábhegyi birtokának azon a területén, ahol annak idején az ő szőlőskertje volt.”
A Kadarka Kör elnöke komoly reményeket fűz a tervükhöz. „Jövőre fordul termőre a szőlőterület, attól kezdve ez a rég elfeledett és valamikor nagyon híres bor visszakerülhet akár a kereskedelmi, vendéglátó-ipari forgalomba is. A velünk együttműködő szakembereknek köszönhetően garantálható, hogy ez a Budai Vörös ugyanolyan jó lesz, mint egykor volt” – fogalmazott Buza Péter.
„A szőlő nem engedelmes jobbágy…, a szőlő szolgabíró, aki munkára hajt, s halasztást nem enged. Aki szőlőt ültet, nagy urat vesz magának” – idézte Jókai sorait V. Németh Zsolt, a Földművelésügyi Minisztérium környezetért, agrárfejlesztésért és a hungarikumokért felelős államtitkára, aki örömét fejezte ki hogy a Kadarka Kör tagjai „önként és dalolva” hódoltak meg e nagy úr előtt. „A Budai Vörös legmarkánsabb összetevőjét tették meg szolgabírónak, azt a fajtát, amely talán a leginkább magyar, leginkább a miénk – folytatta az államtitkár. – Ez a nagy úr munkába hívta nemcsak az ország legkiválóbb borászait, de a Hegyvidéki Önkormányzatot, a Környezetvédelmi Államtitkárságot a helyettes államtitkár úrral az élen, valamint a Duna-Ipoly Nemzeti Parkot is, amely a jó földet biztosította Jókai egykori szőlőskertje helyén. A szőlő tényleg nagy úr, ha így egymás mellé tudta állítani a versenyszféra szereplőit, a civileket, a borászokat és a kormányzati szereplőket.”
A negyedik alkalommal megrendezett svábhegyi mulatság, amelyen az önkormányzat részéről Kovács Lajos alpolgármester vett részt, a Lochberg Tánccsoport műsorával kezdődött. A sváb táncokat a Tamási Áron Általános Iskola és Német Két Tannyelvű Nemzetiségi Gimnázium kamarakórusa által előadott sváb énekek követték, a műsor fénypontja azonban kétségtelenül a Budakeszi Hagyományőrző Kör férfi dalárdájának száma volt – ezzel sikerült dalra fakasztani a közönséget is.

Az idei, országosan silány termésre való tekintettel ezúttal kölcsönszőlőt tapostak a sváb menyecskék. A munkában szorgosan közreműködtek a gumicsizmás gyerekek is. Miután az Istenhegyi Szent László-templom plébánosa, István atya közös ima mellett megáldotta a tőkéket, a vendégek átadhatták magukat a must, a bor és a zene társas örömeinek.
Egy pohár friss must, vagy a Somlai Pince Budai Vörösbora egy sváb tallérba került, csakúgy, mint a lilahagymás zsíros kenyér. Az ezer forintért kapható tallérokban az adakozó kedvű közönség jelképes adományai ölthettek testet. Ezeket a Kadarka Kör a szőlő gondozására fordítja majd a jövőben.

J. Zs.