Az utánozhatatlan rétesek csárdája

Az Ördögorom csárda már nevével is kitűnt a fővárosi kocsmák közül, azonban jó marketingjével (régebbi megfogalmazás szerint: hírverésével) jelentősen tudta növelni látogatottságát. Az erózió vájta Ördögorom alatt, a szűk völgyben elhelyezkedő épület és kertje kiválóan alkalmas volt a vendégek fogadására, maga a hely és a környezetre való rálátás pedig szinte teljesen egyedivé tette.
Gruber Emil tulajdonos az 1924-es megnyitás előtt már dolgozott Berlin, London, Párizs és Bécs vendéglőiben is, így nagy szakmai tapasztalatra tett szert, és ezt kamatoztatta is budai csárdájában. Általában elégedett emberek álltak fel az asztaloktól, sokan visszatérő vendégekké váltak. Mivel a környék buszközlekedése sokáig nem volt túl kiterjedt, a farkasréti villamos-végállomástól ingyenesen használható autó szállította fel a csárdához a vendégeket.
Számos konkurenciával meg kellett küzdenie az Ördögoromnak, hiszen a környéken más vendéglők is működtek. Ez azonban nem jelentett haragot, a kocsmárosok többször összeültek megbeszélni a napi teendőket, gondjaikat.
A farkasréti villamos vonala mentén számos búfelejtő kerthelyiség szolgálta a betérőket, s a közeli és régebb óta üzemelő „Szerelem bolondjai” vendéglő úgyszintén számos embert csábított errefelé. A fénykor akkor érkezett el, amikor az 1930-as években Farkasrétet hivatalosan üdülőhellyé nyilvánították. Ekkortájt egész nap mindenhol zsongott a vendégsereg.Nemcsak az Ördögorom csárdában, de a többi vendéglőben is szokás volt, hogy a közelben nyaralók részére napi panziót biztosítottak. Így aki nem túl messze vett ki szobát, az napjában többször is – aszerint, hogy milyen étkezési rendszert kért – oda- és visszagyalogolt a nyaralásra kivett szobája és a vendéglő között. A panziórendszerben a napi háromszori étkezés volt a bevett szokás, ezt lehetett megfejelni uzsonnával és tízóraival. A rendszert az üdülőknek találták ki, jóval olcsóbb volt, mintha külön-külön fizettek volna az étkezésekért.A téli síszezonban is igen élénk volt a csárda látogatottsága, hiszen a Normafáról ide vezetett le a Farkas-völgyben használatos síútvonal. Ősszel és tavasszal az alkalmi kirándulók tovább gyarapították a vendégsereget; akinek turistaigazolványa volt, tíz százalék kedvezményt kapott az ételek, italok árából. A környék még jórészt beépítetlen volt, így igazi kalandnak számított a hely felkeresése.
A megszűnés előtti bő másfél évtizedben olyan termékek is szerepeltek az Ördögorom étlapján, amelyek máshol ritkaságszámba mentek, például teát már akkor kínáltak, amikor az Magyarországon még kifejezetten kuriózumnak számított. Léteztek egyszerű palacsinták is, a rétes- és a túróspalacsinta-kínálat pedig utánozhatatlan volt.
A csárda megszűnése valószínűsíthetően a nem megfelelő hírverés és a legutolsó időszakot uraló üzletpolitika miatt következett be. Az évtizedekig megfelelő áron és jó színvonalon működő hely bezárásának tényleges okai azonban nem ismertek.

B. A.