Gundel Takács Gábor és A halászkirály legendája
„Az én filmem” rajongóinak ismét felejthetetlen pillanatokban lehetett részük, a programsorozat legutóbbi estjén a sportimádó Gundel Takács Gábor humorával hívta hasizomgyakorlatra a jelenlévőket. Az újságíró-műsorvezetőt választott filmjének, A halászkirály legendájának köszönhetően ismerhettük meg közelebbről.
A riporterek értetlenkedtek. Miért nem Zserbó, esetleg Dobos? Miért pont Gundel? Nos, azért mert a tévénél két Takács Gábor dolgozott, a „mi” Gáborunk ezért felvette édesanyja vezetéknevét is. Így lett Gundel Takács Gábor.
Persze, szereti a kulináris élvezeteket, sőt szent meggyőződése, hogy nagyon nem mindegy, az emberfia eszik vagy étkezik. „Sokan megkérdezték, van-e valamiféle közöm Gundel Károlyhoz. Most elmondom, a dédapám volt” – vallotta be büszkén Lévai Balázs házigazda vendége „Az én filmem” kulturális programsorozat legutóbbi estjén.
Ha már az étkezésnél tartunk, sokan hallhattak arról, hogy Gundel Takács Gábor a vendéglátásban is kipróbálta magát, a nevével fémjelzett éttermet nyitott. Mint kiderült, a próbálkozás igencsak tanulságos volt: „Igen, egyszer belevágtam, de nem jött össze. Ellenben megtaláltam a helyem. A vendéglátásban én vendégnek vagyok jó. Valljuk be, szükség van a jó vendégekre!” – mondta nem kevés öniróniával.
A televíziós műfajon belül bárhol helyt tud állni. Mindegyik szerep közel áll a szívéhez: „Talpon maradt” zenei tehetségkutatók műsorvezetőjeként és sportkommentátorként is. Ez utóbbiról nagy szeretettel beszélt: „Sokan nem értik, miért van szükség sportkommentátorokra. Pedig ők azok, akik emberi történeteket varázsolnak a focimeccs, vagy a tízezer méteres távfutás mögé. A sport az élet esszenciája. Minden benne van: öröm, bánat, harag, talpra állás, győzelem után embernek maradás. A többi között ezért szeretem a jó sportfilmeket.”
A hallgatóságot ez a kijelentés egyáltalán nem lepte meg, szemben azzal, amikor bevallotta, ki nem állhatja a horrorokat. Ahogy fogalmazott, kacag rajtuk, de nem azért mert nevetségesek, hanem mert nem tud mit kezdeni velük.
Az est folyamán szó esett a szülői szerepvállalásról is, arról, hogy a fiatalokat igenis be kell vezetni a művészet csodáiba. „Egyszer elvittem az óvodás gyerekeimet egy Monet-kiállításra. Kíváncsi voltam, mit látnak a képekben. Nagyon érdekes volt, amikor a fiam rám nézett, és így szólt: »Apa, elrontotta. Kiment a vonalból.« Naná, hogy ezt gondolta, amikor Gizi néni az óvodában arra tanította, nem lehet kimenni a vonalból.”
Gundel Takács Gábort mégis választott filmje kapcsán ismerhettük meg igazán. A MOM Kulturális Központ közönségének egyik kedvencét, A halászkirály legendáját hozta el.
A vetítés előtt ekképpen konferálta fel az amerikai filmet: „Rengeteg mondanivalója van. Kicsit a magaménak is érzem, hiszen érezteti, hogy mekkora felelőssége van a médiának. Nagyon nem mindegy, hogyan alkotunk véleményt. Nyissák ki a lelküket, és hagyják, hogy magukkal ragadja önöket a történet!” Az est vendége kedvenc filmjével mondta el mindazt, amire a beszélgetés során már nem jutott idő: ha az ember szomjas, valamit inni szeretne, de ha nagyon szomjas, akkor már csak a vizet kívánja...