Hegyvidéki diákok szociális munkája
A következő tanévtől kezdve csak azok a középiskolások kaphatják meg az érettségi bizonyítványt, akik legalább ötven óra karitatív tevékenységet tudnak igazolni. A Sashegyi Arany János Általános Iskola és Gimnázium diákjai számos kerületi intézményben végeznek segítő munkát.
A Táltos Óvodába, a Kálvin János Református Idősek Otthonába, a Pető Intézetbe, a Mackós Óvodába és a Gennaro Verolino speciális szakiskolába megy szociális munkára a legtöbb diák a Sashegyi Arany János Általános Iskola és Gimnáziumból. Emellett a Természet- és Környezetvédelmi Polgárőr Egyesület programjai is népszerűek a fiatalok körében.
Az Arany János iskola vezetői a tanulók javaslatait is figyelembe véve veszik fel a kapcsolatot az intézményekkel, és kötik meg a szükséges megállapodásokat. A 9.-től a 11. évfolyamig arányosan elosztva érdemes teljesíteni az érettségi kiadásához szükséges ötven óra karitatív munkát, amit kizárólag a szabad idejükben végezhetnek a fiatalok – hangsúlyozta Patkó Lajos, az Arany igazgatója.
A tapasztalatok pozitívak, a gyerekek többsége nem csupán kötelező feladatnak tekinti a munkáját, hanem valóban szívesen segít másoknak. Sokan az ötven óra leteltét követően is visszajárnak az intézményekbe. Sikeres a „tanulópáros program”, a korrepetálás a szülők tetszését is elnyerte – sorolta a további pozitívumokat az igazgató, aki úgy látja, a munka jó hatással van a résztvevők gondolkodására: javul a problémamegoldó képességük, empatikusabbakká, érettebbekké válnak.
Aszódi Judit igazgatóhelyettes szerint az ötven óra teljesítésével a diákok tulajdonképpen felnőnek, jobb lesz a munkamoráljuk, megtanulják értékelni az egészséget, másképp fordulnak az elesettekhez, a segítségre szorulókhoz. Erre bizonyíték, hogy a március 15-i műsort a gyerekek a református idősek otthonában is előadták, mert ezzel is örömet akartak szerezni az ott lakóknak.
A programkoordinátor hangsúlyozta: mivel Pokorni Zoltán polgármesternek köszönhetően a kerületben már hét évvel ezelőtt elindult egy a mostanihoz nagyon hasonló szociálismunka-program, a szervezőknek most lényegesen könnyebb a dolguk. Legalább ennyire fontos az is, hogy a korábbi évfolyamokra járók beszámolóiból az „újoncok” első kézből tájékozódhatnak, mi vár rájuk az egyes helyszíneken, mire kell felkészülniük.
„Több lehetőséget felajánlottak a karitatív munka elvégzésére – mondta az emelt matematika szakos Faragó Lajos. – Iván Ágnes tanárnő javasolta a Gennaro Verolino iskolát, ahol autistákkal és kisebb értelmi fogyatékkal élőkkel foglalkozhatunk. Szerettem volna megismerni őket; tudtam, hogy vannak köztük olyanok, akik bizonyos területeken kiválóan teljesítenek.”
A munka mindig délután zajlik, a diákok segítenek a házi feladat megírásában, beszélgetnek, közreműködnek a vacsora előtti terítésben, emellett rendszeresen együtt sétálnak a többiekkel az iskola körül. Télen többször hógolyóztak is, valóban jó kapcsolatok alakultak ki közöttük.
„Részt veszünk az iskolai programokban, öröm látni, hogy mennyire tudnak szórakozni. Az egyik autista fiúval sokat malmoztam. Először nagyon megvert, nehezen tudtam követni a taktikáját, aztán egy két és fél órás játszmában sikerült revánsot vennem!” – mesélte Faragó Lajos. Mint hozzátette, hasznosnak tartja ezt a munkát, hiszen olyan élményekkel gazdagodott, amiket egyébként nem tapasztalhatott volna meg.
M.