Svábhegyi húsvét

Friss rétes illata, sváb dallamok és boldog gyerekzsivaj töltötte be március utolsó szombatján a Lívia-villát a hegyvidéki német nemzetiségi önkormányzat és a Svábhegyi Hagyományőrző Egyesület Böjt és húsvét elnevezésű rendezvényén. A teremben Milbich néni díszes sváb viseletben mesélt a fiataloknak a régi hagyományokról, s hívta izgalmas körjátékra a mulatni vágyókat. Az apróságok azonnal ráéreztek a ritmusra, a tánc után a kislányok büszkén mutogatták egymásnak a tanult lépéseket.
Milbich néni nem ismeretlen a hegyvidéki gyerekek előtt. Mint mondta, számára ez igazán örömteli elfoglaltságot jelent: „Nagyon szeretem a kicsiket, imádom a figyelő tekintetüket, és azt, hogy mekkora érdeklődéssel kísérik a történeteimet. Az utcán is megismernek; sokszor előfordul, hogy egy-egy séta alkalmával valaki vékony hangon utánam kiabál, és azt mondja: »Szia, Milbich néni!«”
A délutánt egyebek mellett Salamin András Svábhegyről szóló előadása, a Kalamajka Bábegyüttes Kacorkirály című bábjátéka, a Jókai Mór Általános és Német Nemzetiségi Iskola diákjainak táncos előadása tette még inkább feledhetetlenné – no, meg a kézműves-foglalkozások.
„Már festettem egy kék és egy piros tojást. Látod, milyen szép díszt rajzoltam rá? – mutatta remekműveit a négyéves Gergő, aki le sem tagadhatta volna, hogy ő maga készítette azokat: arcára és ingére is bőven jutott a festékből. – Nagyon jól érzem itt magam, csak az a baj, anya nem engedi, hogy egyek még rétest.” „Miért, hány rétest ettél meg eddig?” – kérdeztem a művész urat, aki válaszként az asztal alatt nyújtotta ki három maszatos ujját. „De ünnepkor ez nem sok!” – tette hozzá végtelen komolysággal.
A húsvétváró ünnep célját Kövesdiné Martin Nóra, a Svábhegyi Hagyományőrző Egyesület elnöke foglalta össze: „A múlt tisztelete nélkül nem lehet jövőt építeni, fontos, hogy a sváb tradíciókat továbbörökítsük. A hasonló rendezvények olyan értékeket adnak, amiket tankönyvekből nem lehet megtanulni.”

(bm)