Szvinga kupola alatt

Micheller Myrtill nevéhez több formáció és produkció kötődik. Sokszor lép fel Pintér Tibor gitárkíséretével, jazzkívánságműsort ad Sárik Péter triójával, Swinguistique nevű zenekarával Django-stílusú muzsikát játszik, és otthonosan mozog a francia sanzonok meg a hazai slágerek világában is. Legnagyobb sikereit azonban vitathatatlanul a múlt ősszel indított műsorával, jazzsztenderdek saját kvartettjével történő előadásával aratja, aminek során két órában végigjárja a vokális jazztörténet minden korszakát.
A XII. kerületben is többször fellépett már, tavaly májusban a Sárik trióval közös koncertjéről mi is beszámoltunk. (Ez a felállás szerepel a Barabás Villában április 23-án is.)
Legutóbb a MOM Kulturális Központ kupolaterme telt meg, ahol megemelt pódium és kényelmes, új széksorok fogadták a közönséget. A koncert zenei anyagát a Nagy Amerikai Swingbook legjobb darabjai képezték George Gershwin, Cole Porter, Jerome Kern, Richard Rodgers sztenderdjeivel, Broadway-melódiákkal, jazzslágerekkel.
A mindenki által kedvelt, fülbemászó vagy táncra ingerlő szvingekben remek kvartett kísérte az énekesnőt. Állandó partnere, Pintér Tibor gitározott, Révész Richárd „Ricardo” zongorázott, a ritmustandemet pedig Sárkány Sándor bőgős és Gálfi Attila dobos alkotta. Néhány briliáns zongora- és bőgőszóló színesítette az előadást, a Two Sleepy People című számban pedig Myrtill és a gitáros hosszú unisono bravúrja aratott méltán zajos sikert.
Az első félidő jelszava a szerelem volt, olyan örökzöldek csendültek fel, mint a Takin’ a Chance on Love, a Comes Love, az Almost Like Being in Love vagy a Beautiful Love. Elhangzott Frank Sinatra nagy sikerszáma, a Strangers in the Night és a vérforraló Ain’t Nobody’s Business If I Do blues is.
A szünet után tovább emelkedett az egyébként is remek hangulat. Ebben oroszlánrésze volt Myrtillnek, aki nemcsak kiváló énekes, de mestere a közönséggel való kommunikálásnak is. A MOM-ban – igaz, nem kis erőfeszítések árán – még a nézőket is sikerült megénekeltetnie.
A második szett Nina Simone híres My Baby Just Cares for Me melódiájával vette kezdetét, majd Fred Astaire slágere, az I Won’t Dance következett. Emlékezetes volt az Álom luxuskivitelben című film betétdala, a Moon River is, amit annak idején Audrey Hepburn adott elő. Ezután Peggy Lee Feverje hozta lázba a publikumot, amely a How High the Moon Ella Fitzgeraldtól ismert, szöveg nélküli (scat) improvizációjának mesteri felidézését is boldogan fogadta.
Myrtillék ezzel zárták (volna) a koncertet, ám a dörgő vastapsot természetesen újabb dallal, a mindenki által ismert Bye Bye Blackbirddel hálálták meg. A jelenlévők további két ráadást is kiköveteltek, és csak Duke Ellington Things Ain’t What They Used to Be című lendületes dallama, valamint a francia nyelven előadott népszerű sláger, a Parole, Parole után engedték le végleg a színpadról a kitűnő zenészeket.

Márton Attila