Nem versenysport – életmód
Több mint húsz éve működik a Hegyvidék Sportegyesület röplabdaszakosztálya. Nőket és férfiakat, lányokat és fiúkat egyaránt szívesen látnak, a heti egy edzésen vegyes csapatokat állítanak fel, így mindenkinek tudnak játéklehetőséget biztosítani. A hegyvidéki röplabdázásról Erdős Tibor szakosztályvezetővel beszélgettünk.
Mikor és kiknek a kezdeményezésére alakult meg a Hegyvidék SE röplabdaszakosztálya, volt-e valamilyen egyesületi előzménye?
– A Hegyvidéki Sportegyesület elindulásakor, 1994-ben alakult meg a szakosztály. Korábban is léteztünk, különböző röplabdaszakosztályokból kiöregedő sportolók részvételével a nyolcvanas évek elejétől működött a hegyvidéki amatőr röplabda. A tagság gerince a MOM Budapest I. osztályú férfi-női, az Utasellátó NB I-es női, valamint a Ganz Villamossági Művek Budapest I. osztályú férfi röplabdacsapataiból verbuválódott, az edzőnk korábban a Honvéd válogatott játékosa volt.
Ez azt jelenti, hogy inkább hobbiként tekintenek a röplabdára?
– Miután nálunk a férfiak és a nők együtt játszanak, nem is lehet szó versenysportról. Sokkal inkább szabadidősport-szakosztályként működünk, a rendszeres röplabdázás számunkra életmód, fontos része az egészségmegőrzésnek. A csapat magját jelentő tizenkét játékos több mint huszonöt éve együtt játszik, időközben sokan csatlakoztak, és hagytak el minket, a jelenlegi aktív állandó létszám tizennyolc fő. Öröm számunkra, hogy sok játékosunk gyereke, unokája most is versenyszerűen röplabdázik. Ez is azt mutatja, hogy a sport szeretete, bizony, „ragadós”. A tagok életkora éppen ezért rendkívül vegyes, tizenhat éves és nyolcvanegy éves is játszik nálunk.
Jut idejük edzeni?
– Eleinte heti három, majd kettő, 2010-től pedig egy edzést tartunk. Ennek elsősorban a szűkös anyagi helyzetünk az oka, hiszen a bevételünk nem képes követni a terembérlés növekvő költségeit. Az egyesületi támogatásból és a tagsági díjakból fedezzük az egy alkalomra szóló bérlet költségét.
Versenyeznek is, vagy inkább a saját kedvükre röplabdáznak?
– Sokáig évi hat-hét versenyen vettünk részt, most már csak egy helyen indulunk, igaz, azon húsz éve mindig. A változó csapatlétszámmal rendezett halászi pünkösdi nemzetközi vegyes röplabdatornáról van szó, amin a legjobb helyezésünk egy ötödik hely volt huszonhárom csapatból. A kerületi sportrendezvényeken korábban rendszeresen megmutathattuk magunkat, az elmúlt években azonban sajnos erre nem volt lehetőségünk. A szakosztály nyitottságát mutatja, hogy négy-öt esztendővel ezelőtt a Központi Röplabda Akadémia is betagozódott, ám forráshiány miatt hamarosan valamennyi korosztálya átigazolt a TF-be.
Hogyan látja a röplabda mint szabadidő- és diáksport helyzetét a kerületben, mennyire népszerű a sportág?
– A budapesti versenyröplabda folyamatosan gyengült az utóbbi húsz évben, miközben a vidéki bázisok megerősödtek. Emellett egyre népszerűbb a strandröplabda, valamint a vegyes röplabda, amiben három nő és három férfi normál pontozási szabályok szerint játszik. Az országos tendenciák a Hegyvidékre is igazak, ugyanakkor örömteli, hogy azért létezik önszerveződő röplabdaélet. Az Arany János gimnáziumban például hetente egyszer lányok és asszonyok jönnek össze a játék öröméért.
Kinek és miért ajánlja a szakosztályt, és hogyan lehet önökhöz csatlakozni?
– Bárkinek, aki szeretne egy kicsit mozogni, egészségesebben élni, és igényli a jó társaságot. A röplabdában az a szép, hogy nemtől és életkortól függetlenül mindenkit befogad, s mi is így teszünk: bárkit szívesen várunk a szerdai edzésnapokon délután hat és nyolc óra között.
Hogyan képzeli el a szakosztály következő éveit, mit szeretnének elérni?
– Mindenképpen jó lenne hozzájutni továbbra is legalább a jelenlegi támogatáshoz. Ha sikerülne több forrást bevonni, növelhetnénk az edzések számát, ami elengedhetetlen ahhoz, hogy bővíteni tudjuk a tagságunkat, és kicsit fiatalítsunk.
Knp.