Grand Slam-győzelemről álmodik az ifjú tehetség
A szakma szerint a mindössze tizenkét esztendős Keresztes Paloma az egyik legtehetségesebb magyar teniszező. Bár a megszokotthoz képest későn kezdett el játszani, ma már a negyedik legjobb a saját évjáratában a korosztályos ranglistán, és a két évvel idősebbek között is sorra nyeri a versenyeket. A Sashegyi Arany János Általános Iskola és Gimnázium diákjával beszélgettünk, aki a sport mellett a tanulásban is jeleskedik.
Manapság egyre több kisgyermek sportol, sokan már az óvodában is járnak valamilyen különórára. Te mikor kezdtél el teniszezni?
– Az én történetem nem úgy indul, mint a legtöbb esetben, hogy „már négyéves koromban elkezdtem teniszezni”. Bár síelni, lovagolni, úszni korán megtanultam, a teniszpályának nyolcéves koromig a közelébe se mentem. Akkor is csak heti egy órában kezdtünk el teniszezni Bori osztálytársammal, úgy, hogy Boriék kérték, édesapám tanítsa meg neki az alapokat. Én meg mentem vele, mert barátok voltunk. Kilencéves voltam, amikor Bori más sportot választott, anyu pedig azt mondta, menjek csak tovább hetente egyszer apuhoz ütni, mert ha rendszeresen sportolok, biztosan nem leszek elhízott gyerek.
Ezek szerint van családi példa előtted.
– Igen! Apukám, Keresztes Krisztián a kilencvenes évek egyik topjátékosa volt. Sokszoros magyar bajnok, Noszály Sándorral párban még korosztályos Európa-bajnokságon is a dobogón állhatott, pedig alig volt idősebb, mint most én. Régi újságokból, cikkekből olvastam apa eredményeiről, mindig élvezettel hallgattam az izgalmas sztorikat. Nem is tudtam, hogy létezik majdnem egy méter hosszú kupa, amíg nem láttam olyat apukám gyűjteményében. Titkon arra gondoltam, bárcsak nekem is sikerülne egyszer egy ilyet megnyerni…
A sportot sokszor elkezdeni sem könnyű, „ott ragadni” és komolyan csinálni viszont ennél is nehezebb. Neked hogyan sikerült?
– Nagyon nehéz volt a kezdet! Amikor kilencévesen még csak kóstolgattam a teniszt, a kortársaim már öt esztendeje rendszeresen játszottak. Annyi lemaradásom volt a többiekhez képest, hogy még apukám sem igazán hitt abban, jó játékos lehetek. Egyszer meghallottam, amikor azt mondta anyunak, nem gondolja rólam, hogy kiemelkedő tehetség vagyok, viszont az átlagosnál jobbak a képességeim, a szorgalmam pedig messze átlagon felüli. Kicsit szomorú is voltam, mert a többi gyereket állandóan dicsérték. Viszont ahogy múlt az idő, rájöttem, talán én vagyok a szerencsésebb, mert nem a szavak, hanem a tettek számítanak, és aputól olyan egyéni edzéseket kapok mindennap, ami csak nagyon keveseknek adatik meg. Ma már apu is egyre többet dicsér, és bár továbbra is szigorú, számomra ő a legjobb edző a világon!
Korosztályod egyik nagy tehetségének tartanak. Melyek az eddigi legjobb, legemlékezetesebb eredményeid?
– Tizenkét évesen már tizennégy éveseknek rendezett versenyeket nyertem, kiemelt tornákon többször álltam dobogón, nemzetközi viadalokon a legjobb nyolc közé is bejutottam. Nagy öröm volt, amikor tavaly Sopronban mind a tizenkét, mind a tizennégy éveseknél az első helyen végeztem. Jelenleg a tizennégy évesek ranglistáján a tizenkettedik helyen állok, saját évjáratomban, a 2002-es születésűek között négyen előznek meg, márciustól pedig az utolsó versenyen elért eredményem miatt már csak hárman lesznek előttem. A legkedvesebb élményem az életem első Play + Stay Top Series három versenyből álló sorozata volt, amelyen összesítésben ezüstérmet nyertem, és egy nagy, negyven centiméter magas kupát kaptam, amiről csak álmodtam előtte.
Hogyan tudod összeegyeztetni a versenysportot és a tanulást?
– Nagyon szerencsés vagyok, mert a tanáraimtól, az osztályfőnökömtől és Patkó Lajos iskolaigazgatótól is rengeteg segítséget kapok. Nemcsak drukkolnak nekem, de abban is megállapodtunk, hogy amíg jó tanuló vagyok, és mindig pótolom a versenyek miatti hiányzások alatt írt dolgozatokat, addig mindenben számíthatok a támogatásukra. Nekik köszönhetem, hogy nem kell magántanulónak lennem, mindössze néhány tantárgyból van részleges felmentésem, a mostani félévi bizonyítványom átlaga 4,6.
Ki a kedvenc játékosod?
– Federer; ha ő játszik, az odacövekel a tévé elé! Tetszik a higgadtsága, a sport iránti tisztelete és az intelligenciája. Szeretnék hasonlítani hozzá, és a legtöbbet kihozni magamból – ha a későn elkezdett teniszezés ellenére három év alatt sikerült felzárkóznom az élbolyba, akkor, azt hiszem, nem vagyok esélytelen.
Milyen terveid vannak a teniszben?
– Az biztos, hogy szorgalomban nem lesz hiány! Kellenek a nagy célok, nekem pedig a Grand Slam-győzelem az egyik titkos vágyam. Talán nem elérhetetlen, hiszen apukám mellett Csoknyay Berci bácsi, a belga teniszszövetség egykori vezetőedzője is azért felügyeli a tréningjeimet, hogy megvalósuljanak az álmaim.
mm.