A gyömbér és a kurkuma
A felhasználási területen kívül a gyömbér és a kurkuma növénytanilag is közel állnak egymáshoz. Mindkettő a Kelet-Ázsiában elterjedt gyömbérfélékhez – mint növényrendszertani osztályhoz – tartozik.
Az ezer fajt számláló rokonság két legismertebb tagja évelő, lágy szárú növény, amely a föld alatti gyöktörzsében tárolja a tápanyagait. Ezek a gyakran elágazó, hordószerű gyöktörzsek adják a fűszert is. A gyömbéré egészben megvásárolható, és otthon igény szerint reszelhető, szeletelhető. A kurkuma vékonyabb, élénksárga színanyagot gazdagon tartalmazó rhizómáját őrölve használják. Magában is ízesíthetünk vele, de az indiai konyha emblematikus curryjeiben és a nyugati világ kedvelt szószaiban szintén elmaradhatatlan összetevő.
Az ételízesítésen túl a gyömbér a kínai gyógyászat évezredes csodaszere. A téli hónapokban a meghűlés enyhítésére ajánlják, de jótékonyan hat az emésztőrendszer bántalmaira is. A kurkuma kevésbé ismert szer, pedig Indiában régóta használják emésztést segítő hatása miatt. Mivel a fűszer savas közegben sárga, lúgos közegben vörös színű, a kémhatás jelzése mellett vízben feloldva könnyen beállítható arcszínezőt ad. Az utóbbi időben a nyugati gyógyászat intenzíven kutatja, mert a rákot megelőző és ígéretesen kezelő hatását tapasztalták.
A két növény felépítésében is hasonló. A gyöktörzsekből pálmalevélre emlékeztető, akár méteres hajtások fejlődnek. Ezek között emelkednek a szárak, amelyek a gyömbér esetében arasznyi virágzatot is tarthatnak. A vaskos virágzat zöld fedőlevelei alól egyesével bújnak elő a háromszirmú, nem túl feltűnő, de illatos virágok.
A kurkuma virágai eredendően sárgásak, de a nemesítés eredményeképpen ma már a fehértől a vörösig terjedő, nagy virágú változatok közül válogathatunk. Ezeket a dísznövényként termesztett fajtákat a kertészetekben meg lehet vásárolni, de gyöktörzsük fogyasztása nem ajánlott.
Otthoni nevelésük nem jelent komoly kihívást, akár egy zöldségesnél megvásárolt friss gyökérdarabból is megoldható. Válasszunk egészséges gyöktörzset, amelyik nem volt fagyasztva, és jól láthatóan több sértetlen rügy is van rajta! A gyökeret ültessük tápanyagban gazdag földbe, és öntözzük türelmesen. Bár a gyömbérfélék trópusi növények, cserépben nevelve nem szeretik a pangó vizet. Származásukat sokkal inkább a hőigényükben lehet felismerni, hiszen állandó melegben fejlődnek megfelelően.
Nem szabad tűző napra tenni őket, helyük legyen világos, de védett. Kártevők, kórokozók ritkán jelennek meg rajtuk, de szabadban az általánosan elterjedt levélrágó rovarok megkóstolhatják az egzotikus fűszernövényeket is.
Az elültetett gyöktörzsekből erőteljes hajtások fejlődnek, amelyeket nyárra a kertbe is kiültethetünk. Ősszel azonban be kell hozni, mert a fagyot és a hideget nem viselik el. Ilyenkor nyílik alkalom a betakarításra is; felszedhetjük gyöktörzseit, de a mi kontinentális klímánkon még a legkörültekintőbb gondoskodás mellett se számítsunk nagy termésre.
A gyömbérfélék nevelése során nem is az eredmény mennyisége, hanem a növények léte az igazi büszkeség: a fűszerszigetek vészterhes vizeit járó kereskedőhajón vagyonokért az öreg kontinensre szállított, vágyott árut termelhetünk meg ugyanis a saját ablakpárkányunkon.
B. I.