Hegyvidéki Napok – kánikulában

Egészségmegőrző programokkal, szűrővizsgálatokkal és tanácsadásokkal kezdődött a Hegyvidéki Napok idei rendezvénysorozata a MOM Sportban, miközben a Gesztenyés kert nagyszínpadán Farkasházi Réka énekeltette és mozgatta meg a gyerekeket. Az egészségügyi szűrések sorából talán egyetlen olyan terület sem maradt ki, ami alapvetően befolyásolja a jó közérzetünket, vagy segít megelőzni a különböző betegségek kialakulását.Volt, aki a vércukor- és koleszterinszintjét mérette meg, mások allergiájuk leküzdésére kértek tanácsot, s akadt, aki a hallását, a látását vagy a mozgását vizsgáltatta meg. Teljes szervezetünk állapotáról kaphattunk átfogó képet az orvosok, védőnők, egészségügyi szakemberek és szolgáltatók részvételével a sportcsarnokban megrendezett egészségnapon.
Szerencsére szép számban éltek is a lehetőséggel a hegyvidékiek. A szervezők az idén a gerincet helyezték a középpontba, így a vizsgálatok mellett gyógytorna és masszázs is enyhítette sokak fájdalmát.
„Én nem tudom, mit, de csináljanak velem valamit, mert annyira hasogat mindig a lábam, mire a termelői piacról hazamegyek a kosarammal a Kék Golyó utcába, hogy már alig tudok felvánszorogni az első emeletre!” – panaszolta a fájdalomambulancián Gabi néni, akit azonnal gondjaikba is vettek a hozzáértő kezek.
Az emeleti balett-teremben ez idő alatt a szokásos kismamatorna folyt. Kovács Lajos alpolgármester elmondta: „Amikor körbesétáltam a sportcsarnokban és a környezetében berendezett szűrőpontok között, nagyon jó érzéssel töltött el, mennyit fejlődtünk tizenkét év alatt. Eleinte attól tartottunk, túl nagy lesz nekünk a MOM Sport, nem tudjuk megtölteni programokkal, most meg azzal kell szembesülnünk, hogy szinte kinőttük, és már a Gesztenyésbe is kiköltöztünk. Olyan szolgáltatásokat hoztunk el, amik mindenki igényeit kielégíthetik. Gondolok itt a sok egyéb mellett az ultrahangos pajzsmirigy-vizsgálatra – akinek egyszer is szüksége volt erre, pontosan tudja, milyen hosszas tortúra, itt pedig azonnal eredményt kaphat. Nem tudok arról, hogy lenne még egy olyan település, ahol ezt ingyen igénybe vehetnék a polgárok. És ugyanez igaz a kismamatornára is. Külön büszke vagyok arra, hogy a hegyvidéki kismamák zöme, mintegy hetvenszázaléknyian igénybe is veszik ezt.”

*

A hirtelen felvijjogó szirénák némi riadalmat okoztak. Egy kisfiú gyorsan megnyugtatta a nagymamáját: „Semmi, nagyi, kezdődik a bemutató, gyere gyorsan, majd segítek neked, hogy odaérjünk, nem szeretnék lemaradni!” – és már húzta-vonta, hogy szaporázza vele ő is a lépteit. Mert miközben a Gesztenyés kert nagyszínpadán egymást váltották a jobbnál jobb produkciók, a közrendvédelmi nap keretében látványos programok szórakoztatták az egybegyűlteket.Volt itt minden: rendőrségi kutyás bemutató, kendósok küzdöttek meg egymással, a katasztrófavédelem „lakástüzet” oltott, fess egyenruhások – a Hagyományőrző Rendőrszázad szakaszai – járőröztek a Gesztenyésben, sokakban kedvet ébresztve a közös fényképkészítéshez. A közlekedési vetélkedőn, persze, minden apróságot jobban érdekelt a MOM melletti szlalompálya, mert inkább az ügyességüket akarták kipróbálni, de azért a közlekedési tesztet sem bliccelték el.
A lovas járőrök, motoros rendőrök, a Dunai Vízirendészeti Rendőrkapitányság bemutatója, a bűnmegelőzési, bűnügytechnikai, az áldozatvédelmi tájékoztató, a polgári védelmi bemutató éppúgy lekötötte a kicsik figyelmét, mint a rajzpályázat eredményhirdetése. A kerületi rendőrkapitányság „A jövő rendőrsége – avagy a rendőrség 2050-ben” címmel kiírt pályázatára annyira jó rajz érkezett, hogy Segyevi Zoltán rendőr alezredes, kapitányságvezető a díjkiosztón bejelentette: minden iskolába és óvodába, ahonnan pályázatokat küldtek be, ajándékot visznek a rendőrök.
Ezután a kapitányságvezető Fonti Krisztina alpolgármesterrel közösen átadta a díjakat. A 8 év alattiak kategóriájában Bárány Zsófi (KIMBI Óvoda), Pimm Olívia (Normafa Óvoda), Lázár Vanda (Süni Óvodák), Hajas Dániel (Táltos Óvoda), Katona Dóra (Táltos Óvoda) és Csáki Zsombor (Hegyvidéki Mesevár Óvoda), a 8–10 évesek között Deák Csenge, Fonódi Bendegúz és Hritz Hanna (mindhárman Tamási iskola), míg a 10–14 éveseknél Kopeczky Mira (Arany János iskola), Szanyi Dóra (Németvölgyi iskola) és Tibold Blanka (Németvölgyi iskola) kapott elismerést. Különdíjat érdemelt ki a Fekete István iskolában tanuló Szabó Zsófi és Wéber Gábor.A nagyszínpadon Farkasházi Réka után a Készenléti Rendőrség Zenekara játszott, majd Nepál testet-lelket megnyugtató, ellazító hangjai járták be a teret. A különböző játékok, a folyamatosan pörgő kosárhinta, a csocsó, a mindenféle ügyességi eszközök egy pillanatra sem árválkodtak üresen.
Az egyensúlyozó, görgető, célzó és más hasonló feladatok megoldása nem mindenkinek sikerült azonnal, de ez nem szegte senki kedvét. Így volt vele az lófarkas kislány is, aki rendületlenül próbálkozott, hogy a kétoldalt felfüggesztett tábla közepén lévő lyukba irányítsa a golyót, percek óta sikertelenül. Édesapja rövid idő múlva átvette tőle, és gyakorlott mozdulattal, elégedett mosollyal a szája sarkában, megmutatta lányának, hogy neki bezzeg… Majd visszaadta, hogy próbálkozzon ő is. „Már nincs kedvem” – mondta a kislány csendesen. Rajtuk kívül azonban mindenki arra törekedett, hogy a gyerekek sikerélményhez jussanak, és az történjen, amiért jöttek: biztonságban, szeretetben, önfeledten játsszanak.

*

S ha már a biztonság: figyelemre méltó kezdeményezése volt a szervezőknek a kicsik csuklójára ragasztható karszalag, amire a gyermek nevét és kísérője mobiltelefonszámát kellett felírni. Talán ennek a szolgáltatásnak is köszönhető, hogy egyetlen csöppséget sem kellett a hangszórók segítségével visszajuttatni szüleihez.
„Igazán akkor lennék nyugodt – mondta erről Hambuch Gerda, a fő szervező MOM Kulturális Központ vezetője –, ha minden gyerek csuklóján ott lenne a karszalag. Állandóan rettegünk, nehogy elvesszen valaki a tömegben. Mert bár pillanatok alatt meg szoktuk találni a szülőket, nagyszülőket, de azok a pillanatok ilyenkor nagy hosszúak és rémítők a hozzátartozóknak is, nekünk is, a gyerekekről nem is beszélve!”
Ebéd után a Zurgó együttes csalogatta vissza a színpadhoz előbb a kicsiket, majd a Maffia Swing a nagyobbakat is, és mire a Mrs. Columbo, majd a PASO színpadra lépett, igazi koncerthangulat alakult ki.
A színpadtól távolabb is zajlott az élet, csak csendesebben. Ismét eljött a Világ-Tér-Kép Közhasznú Egyesület. Szemléletformáló játékai izgalmas szórakozást jelentettek, a sportkedvelők pedig még paralimpiai totóval is bővíthették ismereteiket. (A szervezet fő célja a látássérültek életminőségének javítása, társadalmi beilleszkedésük elősegítése.)Akik többször megfordultak a kerítés közelében, felfigyelhettek az utcán elgördülő régi buszra. Akik ennél is szemfülesebbek voltak, fel is szállhattak a nyitott tetős retró Ikarusra, hogy a Jagelló úti parkolóból indulva egészen a Normafáig bebarangolják a kerületet, és a különleges utazás alatt helytörténeti ismereteiket gyarapítsák.
Mindeközben híres borvidékek – Balatonlelle, Eger, Tolcsva, Villány, Somló és Etyek – finom nedűit, valamint jobbnál jobb falatokat kóstolhattak a vendégek. Volt itt megint minden, mi szem-szájnak ingere: gyönyörű borok, kiváló pálinkák, a hőségben népszerű fröccsök, szörpök, rózsaformára szobrászkodott fagylaltok, limonádék, üdítők éppúgy, mint szendvicsek, különleges falatok, pecsenyék, sült kolbászok és köreteik – csupa-csupa ínycsiklandó finomság.
„Kétgombócnyi fagyiért kicsit sokallom ezt az árat” – mondta valaki, aki már sorra került. „Ha csak a mennyiséget nézed, lehet, de ha az ötletet és a kreativitást is, akkor azt mondom, kérjék csak meg az árát!” – válaszolta kísérője, majd miután meg is kóstolta a jeges csemegét, sietve hozzátette, amiben már mindketten egyetértettek: nemcsak szép, de finom is!
Ahogy a nap kissé elhúzódott, és enyhet adó árnyék telepedett a pavilonok közti térre, az asztalok körüli padok fokozatosan megteltek borozókkal, beszélgetőkkel. A nyári estéket idéző közegben a kisszínpadon az esti koncert után Hangácsi Márton gitározása fokozta a kellemes hangulatot.

*

Akinek kedve volt, vasárnap kirándulhatott egyet a Barangoló Hegyvidék program keretében. A túrázók városi és erdei ellenőrzőpontok érintésével ismerkedhettek a kerület szépségeivel. A táv teljesítését füzetbe gyűjtött pecsétekkel lehetett igazolni. A célnál a résztvevők helytörténeti ívet tölthettek ki értékes nyereményekért.

A Gesztenyés kertben a Kolompos együttes a tőle megszokott és már várva várt csinnadrattával vonzotta a közönséget a színpadhoz. Utána a kerület tiszta udvarait és rendes házait díjazták a hagyományoknak megfelelően. A Hegyvidéki Önkormányzat az idén is meghirdette a szokásos pályázatot azzal a céllal, hogy értékelje a kerületi társasházak lakóközösségeinek erőfeszítéseit, amit kisebb-nagyobb kertjeik, balkonjaik szebbé tételéért tesznek. A társasházakat májusban kereste fel a zsűri, amelynek tagjai az esztétikum mellett a csapatmunkát is figyelembe vették. A Tiszta udvar, rendes ház kiírása új kategóriával is bővült, hiszen az országos pályázathoz kapcsolódva már konyhakertekkel is lehetett jelentkezni.
A díjkiosztó után Pokorni Zoltán az Élő Bolygónk kezdeményezésre hívta fel a figyelmet. „Ha felemeljük szavunkat az éghajlatváltozást okozó környezetszennyezés ellen, arra ösztönözhetjük a párizsi klímacsúcs résztvevőit, hogy elkötelezettebbek legyenek bolygónk védelmében” – mondta a polgármester. Ő is és a nap folyamán a koncertek előtt a műsorvezető is arra kért mindenkit, hogy regisztráljon a www.elobolygonk.hu honlapon, ezzel is kifejezhetik, hogy fontos a bolygónk, a gyermekeink jövője.A koncertek mellett talán a főzőversenyt kísérte a legnagyobb érdeklődés. A csapatok megtöltötték a számukra fenntartott helyet, öröm volt nézni a körülöttük zajló hatalmas sürgés-forgást. Kíváncsian találgattuk, mi készül a kondérokban, gondolatban „ízlelgettük” az alkotóelemsorokat.A bográcsok körüli tumultusban mindenki az üstökben rotyogó finomságokat akarta megkóstolni – volt, aki a még félkész ételt is megízlelte volna –, sokan pedig a recepteket igyekeztek összegyűjteni. (Az ínyencek kedvéért ezt megtettük mi is, a www.hegyvidek.hu honlapon olvasható, a Hegyvidéki Napokról szóló tudósításból átklikkelve szinte valamennyi étel megismerhető.)
Veres Borcsi, a Budapesti Énekes Iskola csapatának tagja nemcsak az ételük leírását osztotta meg velünk lelkesen, de azt is elmesélte, hogy már évek óta eljönnek a tizenhatodik kerületből a hegyvidéki főzőversenyre. „Itt minden évben barátokat találunk, és ez elmondhatatlanul jó érzés. Ezért a hangulatért, a közös készülődésért és örömért, amit a program jelent, soha nem sajnáljuk a fáradságot, az előző napi előkészítést, a sok munkát” – mondta, aztán megígérte, hogy a nap folyamán többször dalra is fakadnak (csirkeragujukat e sorok írója egészen biztosan kipróbálja majd…).Azt gondolnánk, játék volt az egész, ám a zsűri tagjai korántsem voltak könnyű helyzetben, amikor ki kellett választaniuk a győzteseket. Nem csak azért mert az összes ételt végig kellett kóstolniuk (és ez önmagában elég volt a jóllakáshoz), s még csak azért sem, mert mindegyik bográcsban a maga ízvilágában remek ételek készültek – azt volt nehéz eldönteniük, hogy melyik csapat odaadó lelkesedését lohasszák le egy olyan eredmény kihirdetésével, ami nem feltétlenül jelent sorrendet.
„Negyedik éve zsűrizek itt, és mindig örömmel jövök újra – mondta Buday Péter mesterszakács, a zsűri elnöke. – Jó érzés, hogy mindig régi és új ismerősöket találok, s nem utolsósorban finom ételeket kóstolhatok. Nyugodtan kijelenthetem, hogy ma minden résztvevő győztes. Nem udvariasságból, hanem meggyőződéssel mondom ezt. Azt pedig külön dicséretesnek tartom, hogy kivétel nélkül minden csapat friss alapanyagokat használt. Mindenki nagyon komolyan vette, amit csinált: volt, aki filozófiát adott az étele mellé, volt, aki a recept eredetét kutatta fel, volt, aki a különleges összetevőkre figyelt. Senki sem úgy jött, hogy csak összedob valamit.”Buday Péter komolyan gondolta, hogy mindenki nyert, ezért ahogy a korábbi években is, szellemes és egyedi kategóriákat állított fel, hogy ha a főzőversenynek nem is, egy-egy kategóriának mindenki a győztese lehessen. A versenyt – egyúttal a Balogi Hentesáruház díját – a Kulturális Szalon Bablányok csapata nyerte chili con carnéjával, a második az Önkormányzati Csipetkék csapata lett csülkös bablevesével (és vehette át a CBA különdíját), a harmadik helyezést (és a Hegyvidék Bevásárlóközpont ajándékát) pedig a Hegyvidéki Mackók kapták részeges szarvasragujukért.

*

Mindkét napon kellemes meglepetés érte a koncertek között a nagyszínpad környékén sétálókat: a Mozdulj, Hegyvidék! flashmob. A „villámcsődületben” Fonti Krisztina alpolgármester is beállt a táncolók közé, hogy megmutassák, ez is közösen az igazi! „Ha neki is ennyire jól áll, nekem is segíthet – súgta, kéretlen hallgatóságát nem észrevéve, egy fiatal lány barátnője fülébe. – Ha lesz még ilyen, én is beállok, talán az is észrevesz, akinek nagyon kellene…” Reméljük, az a bizonyos észrevette a kissé félénk, ám csinos leányzót!
Ismét eljöttek a székelyudvarhelyiek utánozhatatlan kürtőskalácsukkal, kézművesek kínálták portékájukat a parkban. Sokaknak megakadt a szeme az egyedi készítésű üveg ékszereken. Juhász Tünde üvegékszer-készítő és -tervező szívesen mesélt arról, hogy már az első alkalommal itt volt a Gesztenyésben, és azóta is mindig örömmel jön.„Jó, hogy itt nem bóvlik közt kell bebizonyítanom, hogy nem gagyit árulok – mosolygott. – Egyébként a hegyvidékiek nagyon szeretik az ékszereimet, több állandó vevőm is van már, és rendszeresen kapok megrendeléseket.”
Tünde gyűrűi, karkötői, fülbevalói, medáljai mind egyedi darabok, keresve sem találni köztük két egyformát. Amióta megtanulta ezt az új, fusingnak nevezett eljárást, nem is dolgozik másként. „Színes üveglapokból vágom ki a formákat, több réteget olvasztok össze magas hőmérsékleten, nyolcszáz fokos kemencében – magyarázta. – Kezdetben ólomüvegezéssel foglalkoztam, aztán megtanultam a Tiffany-technikát, de ma már ezt szeretem csinálni.”Sok kisgyerek ügyködött serényen a kézműves-foglalkozásokon, és még többen játszottak a mesesátor körül, hogy el ne mulasszanak akár egyetlen mesét is. Pokorni Zoltán ezúttal Rémusz bácsi sorozatából azt a történetet hozta el, amelyikben a kisfiú búcsúzni érkezik az idős mesemondóhoz, mert anyukájával a nagypapához utaznak. Míg a polgármester olvasott, a párnákra kuporodó apróságok elkerekedett szemmel hallgatták, mi történik a „puhatalpúval”.
A rendezvény fő támogatója, a NIVEA mindkét napon folyamatos tájékoztatókat tartott a fényvédelem fontosságáról, és UV-kamerás fotózással mérte fel az érdeklődők bőrének állapotát. Egy felmérés szerint Magyarországon a nők 61%-a nem használ napozószert, így minden bizonnyal hasznosnak bizonyult ez az egyedi szolgáltatás.A MOM Kulturális Központ vasárnap is nívós produkciókkal lepte meg a látogatókat. A gyerekek régi kedvence, a BAB Társulat a jól ismert óriásbábjaival érkezett, majd az Ewald Rézfúvós Együttes juttatta eszünkbe muzsikájával, hogy vasárnap délután van, a tartalmas pihenés időszaka. Amikor pedig Berecz András jól ismert ízes beszéde csendült fel a hangszórókból, a másfajta, ám ugyancsak értékes szórakozásra vágyók sereglettek a színpad elé.A népszerű mesemondót a Misztrál együttes váltotta, majd Radics Gigi következett. Hiába fiatal, hiába törékeny kislány még, ha Gigi énekelni kezd, mindenki felkapja a fejét. Nem tini sztár, bár még tizenkilenc éves sincs. Dalai egyaránt tükrözik ifjú korát, a zenei képzettségét és még valami fontosat: nem fél véleményt mondani. A Barna lány című száma nem csupán sláger, egyben üzenet is: „Néha furcsán néznek rád / Miért nem az ember számít, / Ha a bőrszín éppen más / Hunyd be két szemed, / és így talán majd érzed: / fog egy kéz...” Üzenet minden barna lánynak, és mindazoknak is, akik nem restek a kezüket nyújtani.
Radics Gigi után az est legjobban várt zenekara, a Tátrai Band következett. Az összegyűlt tömeg biztosan egyetért a lapunknak korábban interjút adó Horváth Charlie-val, aki jellegzetes reszelős hangján azt mondta: „Szeret minket a közönség, és hát mit mondjak, Tibusz egy zseni!”
A kétnapos fesztivál felpörgetett hangulatát lecsendesítve vasárnap este, a borkóstoló idején a Paul Simon-dalokat megszólaltató Kodachrome – Jobbágy Bence és Méhes Adrián – andalította el hallgatóságát.
Az önkormányzat és a MOM Kulturális Központ ismét rendkívül gazdag műsorral kényeztetett el bennünket. Annyira megtalálta mindenki a kedvére valót, hogy ezúttal többször is felhangzott hasonló – amúgy már régebbről ismerős – párbeszéd: „Biztos, hogy csak jövőre lesz újra?” „Ne izgulj, eljövünk ősszel is, a Gesztenyenapon is kipróbálhatsz mindent!”

Antal Ildikó

 

A főzőverseny kategóriagyőztesei:

• A Dini lecsóért a Dini Team a „legtöbb zöldséget használó csapat” kategóriában nyert.
• Hajdinás cukkinis lecsójával az „Újonc” kategóriában diadalmaskodott a Magyar Rákellenes Liga csapata.
• Csülkös bablevesével a MOM Rádióklub győzött a „Legjobb történeteket mesélők” kategóriában.
• A Hegyvidéki Tündérek a „Legvidámabban tárkonyos pulykaragut készítő csapat” kategóriájának első helyezettje.
• „A legjobb kutatómunkát végző csapat” kategóriában a Szávay Ági Tenisz Klub győzött, amiért tagjai utánanéztek annak, honnan is indult a palócleves karrierje.
• „A legreménykedőbb csapat” címet cigánygulyásával a Hegyvidéki Haspókok csapata nyerte, amelynek kicsit lassan főtt meg az étele.
• A MOM Sport a „legmosolygósabb és legszebben terítő” csapat lett.
• A Flying Hirsch marhából készült palóclevesével ért el sikert a „Nem értem, hogy miért marhát főztek, amikor imádnak horgászni” kategóriában.
• Az Én Piacom csapata a „Legérdekesebb alapanyagból – kecskéből – készült legegzotikusabb étel” kategóriájában győzött.
  

Tiszta udvar, rendes ház

A Tiszta udvar, rendes ház pályázat 2015. évi díjazottjai:

I.: Krisztina körút 31–33. társasház lakóközössége (képviselő: S. Gyenes Mariann).

II.: Pagony utca 36. lakóközössége (képviselő: Spanyik Gábor).

III.: Fodor utca 72. társasház lakóközössége (képviselő: Verseghi-Nagy Edit).

 

Különdíjasok:

- Orbánhegyi út 29. társasház.

- Csörsz utca 11. társasház

- Kiss János altábornagy utca 26. társasház.

 

Oklevelet és táblát kaptak:

- Szépkilátás út 7. társasház.

- Gaál József út 21/a társasház.

- Thomán István utca 19–25. társasház.

 

Aki nem lép egyszerre…

Ha elvétették volna lépést a hagyományőrző egyenruhát viselő járőrök, akkor is kaptak volna rétest, hiszen mindkét napon gazdagon töltött, illatozóan hívogató finomságok várták a torkoskodókat. A díszegyenruhások azonban nagyon odafigyeltek a bal-jobb, bal-jobb közös ütemére.
Az első tényleges állami rendőrség 1881-ben alakult meg Budapesten. Az azóta eltelt százharmincnégy évben olyan kincset halmoztak fel, aminek megőrzéséért és a fiatalabb generációnak történő átadásáért három éve létrehozták a Hagyományőrző Rendőrszázadot. Ennek megálmodója és parancsnoka Bogdán András rendőr alezredes.Az egység kiemelt feladatának tartja az ismeretterjesztést, a rendőri hagyományok és felszerelések bemutatását. A századnak több szakasza van. A Díszelgő Szakasz tagjai gyalogos és lovas rendőrök, akik 1909 és 1919 között viselt díszegyenruhát hordanak. A Hagyományőrző Határőrszakasz tagjai azon fáradoznak, hogy megőrizzék a nagy múltú, ám megszüntetett Határőrség emlékét, és tovább ápolják a Határvadászok nemes hagyományait. A Gépjárműves Szakasz a rendvédelemben használt járműveket, míg a Hagyományőrző Kormányőr Alosztály a Kormányőrség és a Köztársasági Őrezred tárgyi emlékeit, elsősorban az állami vezetők szállítására használt gépkocsikat mutatja be korhű egyenruhában.
A hagyományőrzők mellett a polgárőrök is folyamatosan jelen voltak a Hegyvidéki Napokon. Ők nemcsak a biztonságra és a rend megőrzésére törekedtek, de szórólapjaikkal folyamatosan toborozták is a reménybeli önkéntes polgárőröket.