Sakkban és atlétikában is sikeres
Telek Zsigmond csak tizenhárom éves, de máris két sportágban büszkélkedhet kiváló országos eredményekkel. Sakkozóként egyéni bajnokságot nyert, futásban a váltócsapat tagjaként a dobogó legfelső fokára állhatott fel. Azt tervezi, hogy a júliusi országos atlétikabajnokságon egyéniben is aranyérmet szerez.
Korábban a sakkeredményeidről olvashattunk, mostanában viszont inkább az atlétikapályán jeleskedsz. Mi a váltás oka, és miért éppen a futást választottad?
– Nyolcévesen megnyertem az országos sakkbajnokságot, két évvel később harmadik lettem, s négyszer győztem a Lauder kupában. A komolyabb szintű sakkozást 2012-ben, tízévesen hagytam abba, mert nem szerettem volna magántanuló lenni. Aztán két évvel ezelőtt új gondnok jött az iskolába, Koós Erik, a sikeres sprinter és edző. Ő hívott le tavaly októberben az első edzésre, így kezdtem el az atlétikát, amivel tulajdonképpen édesapám nyomdokaiba léptem, aki országos bajnok futó.
Nem hiányzik a sakk?
– Még mindig szeretek sakkozni, de már csak a saját kedvemre játszom. Ez most pont elég, talán jobban is élvezem, hiszen nem kell betanulnom előre a megnyitásokat és szinte az egész meccset.
Mondhatjuk, hogy a sakk alapozta meg az atlétikai karriered?
– Ebben van igazság! A sakk türelemre, figyelemre, fegyelemre és néha gyorsaságra tanított, ezeknek pedig a futásban is hasznát veszem. Azt is a sakknak köszönhetem, hogy tisztában vagyok azzal, mire kell koncentrálni a versenyeken.
Számodra mit jelent a futás?
– Eleinte, amikor még Koós Erik csoportjában voltam, leginkább az egészséges életmód részének tekintettem, jó buli volt, alkalmat adott arra is, hogy új barátokat szerezzek. Az események azonban még nálam is gyorsabbak voltak, alig telt el két hét, és októberben beválogattak a legjobbak közé egy versenyre, ahol második lettem. Ekkor éreztem először, hogy az atlétikát sem „úszom meg” versenyzés nélkül. De nem bántam, mert megtapasztaltam, hogy a mozgás milyen jót tesz az idegrendszernek, mennyit segít a tanulásban. Az igazi lökést az adta, hogy decemberben átkerültem a volt profi hosszútávfutó, Jenkei András csoportjába. Most már a futásban is látom a lehetőségét annak, hogy egyéni országos bajnoki címet szerezzek.
Mik az eddigi legjobb eredményeid?
– Márciusban a mezei futás országos bajnokságában ötödik lettem, még ugyanabban a hónapban a második helyen értem célba a diákolimpián a mezei futás budapesti döntőjében, és bejutottam az áprilisi országos fináléba, ahol ismét felállhattam a dobogó második fokára. Ezután Koós Erik elvitt a budapesti diákolimpia atlétikai pályabajnokságára, amit sikerült megnyernem, ezt követően az országos döntőben bronzérmes lettem. Székesfehérvárott az országos váltóbajnokságon a négyszer százas váltóval másodikak, a négyszer hatszáz méteres váltóval pedig elsők lettünk, méghozzá kiváló idővel. Ez azt jelenti, hogy a sakk után most futócsapatban sikerült országos bajnoki címet szereznem.
Most, hogy jönnek az eredmények, és egyre komolyabban veszed a futást, nem megy ez a tanulás rovására?
– Igaz, hogy heti hat edzésen veszek részt, de ez nem akadályoz, inkább segít a tanulásban. Az atlétika is hozzájárul ahhoz, hogy kitűnő tanuló lehetek. Szeretnék a pályán is legalább ilyen jó eredményeket elérni, a legközelebbi célom júliusban az egyéni országos bajnoki cím elhódítása, amit jó lenne sokszor újra átélni. Később nemzetközi versenyeken is bizonyítani akarok, és persze minél többször győzni!
-os