Új dimenziók nyílnak a KIMBI után
A KIMBI Óvodát sokan még mindig Palotai Istvánné személyével azonosítják. „Lia néni” 1982-től, az alapítás évétől egészen tavaly őszig vezette a szülőkkel való együttműködésre építő, folyamatosan megújuló, izgalmas programjai révén töretlen népszerűségnek örvendő intézményt. Az idei pedagógusnap alkalmából Németh László-díjat vehetett át Balog Zoltántól, az emberi erőforrások miniszterétől „a gyermekek harmonikus személyiségformálásában hosszú időn át végzett kiemelkedő pedagógiai munkája elismeréseként”.
Hogyan valósította meg munkája során a díj indoklásában említett „harmonikus személyiségformálást”?
– Ez alatt én a boldog gyermekkort értem. Az egyik nyílt napunkon, az úgynevezett Kukucska-napon, amikor egy gyermek a szüleivel bejött hozzánk, és leült a kanapémra, azt mondta: „Ez az én óvodám!” Azon túl tehát, hogy milyen pedagógiai programot valósítunk meg, nagyon fontos, hogy a gyerekek jól érezzék magukat – ezért van az, hogy a nap végén alig akarnak hazamenni az óvodások. A szülők számára is megnyugtató, hogy jó helyen, biztonságban tudhatják csemetéiket. A szülőkre és a gyerekekre mindig is egy egységként tekintettem, a kollégáimmal együtt próbáltunk figyelni arra, hogy az óvodai szabályok, szokások lehetőség szerint összhangba kerülhessenek a szülők nevelési elveivel.
Programját tekintve milyen különlegességeket tudott felmutatni a KIMBI Óvoda?
– Régóta kiemelt feladatunknak tekintettük a tehetséggondozást. Jó pár évvel ezelőtt bevezettük ingyenes szolgáltatásként például a néptáncot, a kézműves-foglalkozásokat, a görkorcsolyázást, a drámajátékot – mindig olyasmibe fogtunk bele, amihez értenek az óvónők, és a gyerekek is kibontakoztathatják tehetségüket. Az utóbbi években az egyéni bánásmódra és a felzárkóztatásra még nagyobb figyelmet fordítottunk, mert a mai gyerekek közül sokan le vannak maradva, főleg a beszédfejlődés terén. Az egészséges életmódra nevelés volt a másik kiemelt célom, ebben erős hangsúlyt kapott a testnevelés, a sport és a prevenció.
Tavaly novemberben adta át az intézmény vezetését kollégájának, Gallina Ilonának. Mivel foglalkozik most?
– Újabb feladatra készülök: szeptember 1-jétől átveszem a Szarvas Gábor úti, ötven férőhellyel és három csoporttal működő Dimenzió Óvoda fenntartását. A magánóvoda a Montessori-pedagógia elveit követi, amit meg akarok tartani, de a gyerekek fejlesztését segítő, klasszikus módszerek mellé szeretném bevonni a huszonegyedik századi, korszerű technikákat is. Ennek jegyében már együttműködési megállapodást kötöttem egy magyar céggel, hogy a gyerekek használhassák az általuk kifejlesztett, DIOO elnevezésű, iskolaérettség-tesztelő és felkészítő rendszert, melynek lényege, hogy az iskolába igyekvő gyerekek mindössze napi tizenöt percben, de hatékonyan, játékos módon fejleszthetik az iskolaérettséghez szükséges képességeiket. A tehetséggondozásra és az egészséges életmód feltételeinek kialakítására a Dimenzió Óvodában is erős hangsúlyt kívánok helyezni, akárcsak a mozgás megszerettetésére, aminek érdekében az eddigieknél jobban kihasználnám a környéken található sportolási lehetőségeket.
Nem hiányzik a KIMBI?
– Nagyon, és örökké hiányozni fog! Ez természetes, hiszen harminckét évig a családom mellett a KIMBI volt az életem, a hivatásom és a hobbim egyszerre. Tavaly úgy döntöttem, átadom a „stafétabotot” fiatalabb kollégámnak, mert nagyon sok újabb feladattal járt a kibővített óvoda működtetése, ugyanakkor szerettem volna több időt szánni két unokámra is. Természetesen időnként azért visszajárok a KIMBI-be, legutóbb az évzárón találkozhattam a kollégáimmal, a gyerekekkel és a szülőkkel. Ilyenkor büszkén tekintek szét a gyönyörű épületben, és megnézem azt a tehetséggondozás számára kijelölt, többfunkciós szobát is, amit a kollégáim emlékként „Lia-teremnek” neveztek el búcsúzáskor. A legfantasztikusabb érzés mégis az, hogy még mindig repülnek a karjaimba a KIMBI-s gyermekek, én pedig boldogan az ölembe vehetem őket.
d.