Focizni a játék öröméért
Aki kispályán focizik, tudja, hogy Budapesten pályát szinte csak „örökölni” lehet, olyan sokan játszanak. Nem véletlen, hogy a Hegyvidék SE alapító szakosztályai között is ott találjuk a kispályás labdarúgókat, akik különböző bajnokságokban öregbítik a XII. kerület hírnevét. Marosvári Róbert szakosztályvezetővel beszélgettünk, aki Szakál László betegsége miatt vette át az irányítást.
Hogyan alakult meg a Hegyvidék SE kispályás labdarúgó-szakosztálya, volt valamilyen kerületi jogelődje?
– A szakosztály a Svábhegyi Sólymokból és az eredetileg tizenöt-tizenhat éves kerületi gyerekekből verbuválódó Hegyvidék FC kispályás csapataiból alakult. Méghozzá a legelsők között, hiszen a Hegyvidék SE alapítói között ott van a szakosztályunk.
A nagypályás focit mindenki ismeri, a futsal is egyre népszerűbb. Hol kap helyet a labdarúgás térképén a kispályás játék?
– A futsal térhódítása előtt kétségkívül az öt mezőnyjátékos, egy kapus felállású kispályás labdarúgás volt a legnépszerűbb szabadidős labdajáték. Az idősebbek biztosan emlékeznek arra, hogy karácsony táján még a televízió is közvetített női és férfi öt plusz egyes tornákat. A nemzetközi labdarúgó-szövetség a futsal bevezetésével – itt négy plusz egy fős csapatok játszanak – és hivatalos nemzetközi kupák kiírásával az új sportág mellé állt, amelynek magját a hagyományos kispályás csapatok egy része jelentette. Komoly fejlődésen esett át a sportág, és mára elmondhatjuk, hogy a kispályás csapatok célirányos felkészülés nélkül nem sok eséllyel indulnának el a futsalbajnokságokban. A futsal elképzelhetetlen ugyanis begyakorolt figurák, támadó és védekező variációk mechanikus alkalmazása és nagyon sok futás nélkül. Ebben az új futballvilágban egy pillanatra megingott a hagyományos kispálya helyzete, úgy tűnt, az öt plusz egyesek megmaradnak „hobbifocistáknak”.
Végül mégsem ez történt.
– Valóban, és ebben nekünk, magyaroknak, van némi szerepünk. A magyar futballérzületnek sokkal jobban megfelelt a régi játékrendszer, ezért a szövetségek támogatásának hiányában is megmaradtak a kispályás bajnokságok, és egyre többen játszották a hagyományos játékot. Mára az öt plusz egyesek nemzetközi szervezete is létrejött, és hasonló felfutásra számítunk, mint a futsalban. Sokkal látványosabb és kreatívabb a mi játékunk, ráadásul az idősebbeknek is jobban megfelel, ha technikásak, de már nem olyan gyorsak, mint régen. A tényleg teljesen amatőrökről – ők azok, akik csak ritkábban jönnek össze – nem is beszélve: korhatár nélkül játszhatnak a kispályán, és ez benne a szép, hiszen az öt-hat éves gyerekektől akár a nyugdíjas korosztályig mindenki jól érzi magát játék közben.
A Hegyvidék SE futballistái milyen bajnokságokban indulnak?
– A tizenegyedik kerületi Gabányi László Sportcsarnok és Sporttelepen rendezik meg a Katolikus bajnokságot, ahol két csapattal, a Hegyvidék FC-vel és a Dinamo SZLIE-vel igyekszünk minél jobban szerepelni. Ezenkívül a Vadaskerti úti és a Marczibányi téri pályák adnak otthont a Hegyvidék Liga meccseinek, ezeken Magaslabda néven játszunk, valamint rendszeresen elindulunk az Arany Ászok Futball Arénában meghirdetett bajnokságokban Hegyvidék SE néven.
Hogyan lehet ennyi megméretésre amatőrként felkészülni?
– A kispályás labdarúgás a mozgás örömét hivatott biztosítani a játékosok számára, akik gyakran a nagypályás futballból és a futsalból érkeznek, így már megkapták a szükséges alapokat. Éppen ezért nálunk nincsenek edzők és edzések sem. Ennek ellenére a négy csapatunk akár hetente többször is pályára lép, tulajdonképpen nekik a játék egyben edzés is.
Mi a szakosztály célja: a tömegsport támogatása, az utánpótlás-nevelés vagy a versenyeztetés?
– A szakosztály ötvözi magában a jó értelemben vett szabadidős, rekreációs sportot és a profi alapokra épülő versenysportot. Összeszedi a nagypályás futballból és a futsalból érkezőket, valamint azokat, akik „csak” a szabad idejükben szeretnének rendszeresen, célokért futballozni. Utánpótlás-nevelésről a sportág sajátosságai miatt nem beszélhetünk.
Mik az eddigi legjobb eredményeik?
– Minden bajnokságban nyertünk már, és rendszeresen a dobogó valamelyik fokán végeznek csapataink. Elindultunk több pénzdíjas tornán is, az idén Sopronban sikerült harmadik helyezést elérnünk, és a gólkirályi címet is elhoztuk egy negyvennyolc csapatos bajnokságról.
Hogyan képzeli el a szakosztály következő éveit, mit szeretnének elérni?
– Mivel nincs rajtunk semmiféle eredménykényszer, a legfontosabb, hogy a játékosok elkerüljék a sérüléseket, és továbbra is sportolhassanak a játék öröméért.
-os