Példakép lenne a hegyvidéki ökölvívó

„Mindig szerettem sportolni, ez az életem. Imádom a küzdősportokat, de az ökölvívásban érzem magam igazán jól” – meséli Solomon Kármil, aki alig két év alatt beverekedte magát az ország legjobb korosztályos ökölvívói közé.
A boksz előtt hét évig jiujutsuzott, kisebb-nagyobb sikerekkel, utána négy évig focizott, azonban nem érezte úgy, hogy a labdarúgásban ígéretes jövő állna előtte. Kipróbálta az atlétikát és a súlyemelést is, de ezekben sem találta meg azt a bizonyos pluszt. Ezek után jött a boksz, amit azonnal megszeretett.
„Már az első edzésemen éreztem, hogy nekem ezzel kell foglalkozni, ez az én utam – mondja. – Előbb egy kisebb egyesületbe jártam, de ott nem foglalkoztak velem megfelelően. A Hegyvidék Harcosai Küzdősport Akadémiát a legjobb barátom édesanyja ajánlotta; megfogadtam a tanácsát, és eljöttem egy edzésre. Amint beléptem az ajtón, tudtam, hogy jó helyre kerültem.”
Az ifjú ökölvívó szerint bár van, aki egy kicsit aggódik érte, a családjában a legtöbben támogatják őt céljai elérésében. Útját Nagy „Csonttörő” János egyengeti, akit nagyszerű embernek tart, ahogyan megfogalmazza, nem csupán igazi mentor, szinte a második apja. Mindig látja, mit kell csiszolni kicsit, hol vannak még hibák, hogyan lehetne tovább fejlődni. Mellette sokat köszönhet Nagy „Csonttörő” János tanítványának, Szabó Juliannának és Régi Dániel profi ökölvívónak is.
„Számos »pofonpartin« vehettem már részt, a Bornemisza Emlékversenyen bronzérmet szereztem. Az eddigi két legnagyobb sikeremet nemrégiben értem el: az egri serdülő országos bajnokságon és a győri serdülő-diákolimpián második helyet szereztem. Ezekre vagyok a legbüszkébb!” – beszél eddigi ökölvívó-karrierje legfontosabb állomásairól a hegyvidéki harcos, akinek rövid távú célja, hogy felnőjön legnagyobb riválisához, és korosztályában az ország első számú bokszolója legyen.
Solomon Kármil profi sportolóként szeretne példaképpé válni. Megmutatni, hogy ha az ember sokat tesz érte, minden álma megvalósulhat.

(-ály)