„Amíg élek, táncolni fogok!”
A legszebb ajándékot, a magyar folklórt kapta ajándékba nyolcvanötödik születésnapjára Timár Sándor Kossuth-díjas koreográfus, a Hegyvidék díszpolgára. A néptánc mesterét tanítványai és követői különleges gálaesttel örvendeztették meg az Erkel Színházban.
„Azt, hogy milyen egy fa, a gyümölcséről ismerik meg, és ez nincs másképp az emberrel sem. Ma este azok szerepelnek itt, akik tőled kapták az indíttatást, az útmutatást, az inspirációt; tőled tanulták meg az emberi életnek azt az oldalát, amely a legmélyebb gyökerekig nyúlik vissza. Tőled tanulták meg azok is, akik a táncházakban mozogtak: ha mozdul a láb, akkor mozdul a lélek is” – e szavakkal köszöntötte Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere a Nemzet Művészét, Timár Sándort, aki nemrégiben ünnepelte nyolcvanötödik születésnapját.
A Kossuth-díjas koreográfusnak nem mindennapi élményben lehetett része: az Erkel Színház színpadán tanítványai és követői mutatták meg a magyar folklór semmihez sem hasonlítható szépségét. A profi táncosok lenyűgöző mozdulatai, az óvodások vidám előadásai rabul ejtették a közönséget.
„Megható volt látni, ahogy az egészen pici gyerekek is tiszta szívvel járták a táncot. Örülök, hogy népünk hagyományai egy ilyen nagyszerű embernek köszönhetően ismét felelevenednek!” – értékelte a gálaestet Palágyi Katalin, aki férjével együtt váltott jegyet.
Nemcsak az apróságok fellépését, de a magyar tradíciók határon túli hódolóinak műsorát is vastapssal díjazta a publikum. „Tíz évvel ezelőtt ismerkedtem meg a magyar tánccal, és be kell vallanom, azonnal beleszerettem. A magyar az egyik legvidámabb nép a világon. A tradicionális muzsika, a nagyon nehéz, ám gyönyörű csengésű nyelv és a tánc mindenkinek mosolyt csal az arcára” – méltatta hazánk értékeit a japán Tsuki Shinji, aki honfitársaival együtt kalotaszegi tánccal tisztelgett az ünnepelt előtt.
Timár Sándorral, a Csillagszemű Táncegyüttes alapítójával, aki megannyi kitüntetése mellett a Hegyvidék díszpolgára cím birtokosa is, a gálaest után beszélgettünk.
– Kutatóorvos szeretett volna lenni, de kulák származása miatt nem vették fel az egyetemre. Mit gondol most, a tiszteletére rendezett telt házas gálaest után, amelyen az apró csemetéktől a felnőtteken át a japán táncosokig mindenki fejet hajtott ön előtt, amiért munkásságával – ahogy Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere fogalmazott – felébresztette nemzetünk alvó lelkét?
– Egyáltalán nem bánom, hogy így alakult az életem! Nemcsak idehaza, de országunkon túl is ismerik már a magyar táncot. Bartók Béla és Kodály Zoltán útját folytattam, és folytatom most is: a néphagyományt kutatom. Tanyavilágba születtem, könnyen ment számomra, hogy elsajátítsam ezt a nagyon gazdag táncnyelvet.
– Nem akármilyen születésnappal örvendeztették meg a tanítványai!
– Voltak apró hibák az előadásban, de remélem, ezek senkinek nem tűntek fel. Ennek ellenére csodálatos ünnepséget rendeztek, nagyon megható volt látni őket. Büszke vagyok rájuk!
– Nemrég lett nyolcvanöt esztendős – az egész életét áttáncolta…
– Amíg élek, táncolni fogok! Rengeteg tervem van még; tovább kutatom a hagyományainkat, és hírét viszem a magyar táncnyelvnek. Engem ez éltet, ez tesz boldoggá!
B. M.