Visszavágó harminc év után
Taróczy Balázs és Heinz Günthardt harminc évvel ezelőtt nyert párosban wimbledoni bajnoki címet. Az idei Tennis Classicsen a Papp László Budapest Sportarénában megismétlődik a nagy meccs, az ausztrál Pat Cash és John Fitzgerald először és minden bizonnyal utoljára kap lehetőséget arra, hogy revánsot vegyen az akkori vereségért. A páros teniszről, Wimbledonról és a november 24-i gáláról a Hegyvidék díszpolgárával, az eseményt immár hét éve szervező Taróczy Balázzsal beszélgettünk.
A tenisz inkább egyéni sport, miért kezdenek el a játékosok párosozni?
– Hogy ki játszik egyest, és ki párost, annak több oka van. Az én időmben mindenki játszotta mind a kettőt, fel sem merült, hogy ez ne így legyen. Aztán ahogyan múltak az évek, az egyes annyira felértékelődött, hogy a jobb játékosok már csak arra koncentráltak. Tudni kell, hogy a párosok mindig a versenynap végén, sokszor éjszaka kerülnek sorra, másnap reggel pedig folytatódnak az egyéni küzdelmek. Régebben ez nem számított annyira, a játékosoknak szüksége volt a páros díjakra is, hiszen korántsem voltak akkora juttatások, mint manapság.
Más tudást, készségeket kíván a páros játék?
– Lehet ezt mondani, azonban az is igaz, hogy aki jó egyes játékos, az párosban sem vall szégyent. Vannak viszont olyan mozgások, például a jó röpte, ami fokozottan kijön a párosban. Ha van két teniszező, passzol egymáshoz a játékuk, és emberileg is kijönnek egymással, sikeresek lehetnek. Egyébként manapság gyorsan cserélődnek a párosok, hiszen fenn kell tartani az újdonság varázsát, ráadásul ahogy az emberi kapcsolatok is kiéghetnek, úgy a legtöbb esetben a teniszpárok sem tartanak örökké.
Ki volt az első partnere?
– Tizenöt évesen még nem fértem be egyéniben a Vasas felnőttcsapatába, György Károllyal, az akkori második számú játékossal viszont megvertük a Davis-kupában érdekelt Baranyi Szabolcs–Varga Géza kettőst. Ez volt az első nagy sikerem a felnőttek között, ma is megvan a „15 éves új csillag a salakon” című újságcikk, ami ebből az alkalomból jelent meg. Utána György Károllyal veretlenül megnyertük a csapatbajnokságot. Emlékezetes meccseket játszottam Szőke Péter oldalán is, vele huszonhét meccset nyertünk, és csak ötöt vesztettünk a Davis-kupában. A magyarok közül ő volt a leghosszabb ideig a partnerem.
Melyek voltak az első páros sikerei?
– Frantisek Palával 1975-ben nyertem Münchenben az első profi versenyemet, aztán Victor Peccivel győztünk a US Pro Championshipen és a bécsi Stadthalléban.
Mikor találkozott Heinz Günthardttal?
– Tudni kell, hogy a párosok általában versenyek, edzések után állnak össze. Kis túlzással az öltözőben beszélik meg a játékosok, kivel játszanak legközelebb párban. Egy hetet Zürichben edzhettem 1981-ben, ott beszéltük meg Heinz Günthardttal, hogy elindulunk Nizzában és Monte Carlóban. A második versenyt megnyertük, azt követően pedig egészen 1986-ig együtt játszottunk. Három vébén lettünk elsők. A legbüszkébb az 1981-es Roland Garros- és az 1985-ös wimbledoni győzelemre vagyok. Ez utóbbi a legnagyobb presztízsű teniszbajnokság, ráadásul előttünk negyed évszázadig még a döntőbe sem jutott be európai páros. Heinzcel egyébként baráti viszonyban voltunk, a feleségeinkkel együtt rendszeresen összejártunk, egy kicsit ez is hozzájárult ahhoz, hogy sikeresek tudtunk lenni.
Hogyan lett vége a közös szereplésnek?
– Vébét nyertünk 1986 januárjában, utána azonban már nem igazán ment a játék, sokszor fájt a derekam ezért úgy döntöttem, hogy a kitzbüheli versennyel – ott nyertem először, 1974-ben – abbahagyom a profi teniszt. Günthardt még fél évig játszott, aztán ő is befejezte, ennek ellenére léptünk még együtt pályára: a wimbledoni bajnokoknak szervezett versenyen a harmincöt év felettiek között elsők, tizenkét évvel ezelőtt a negyvenöt évnél idősebbek mezőnyében pedig másodikak lettünk. Azóta viszont nem játszottunk egymás oldalán.
Hamarosan ez változik, hiszen a novemberi Tennis Classicsen ismét összeáll a wimbledoni bajnok páros. Miért épp most?
– A válasz egyszerű: harminc évvel ezelőtt nyertük meg a döntőt Pat Cash és John Fitzgerald ellen, ennek lesz most a visszavágója. Wimbledonban ők voltak a favoritok, mégis mi nyertünk, s mivel jóval fiatalabbak nálunk, most is ők az esélyesek. Ez azonban nem számít, amint elkezdődik a meccs, biztos vagyok benne, hogy visszatérnek a régi reflexek, előjön a harci ösztön és a bizonyítási vágy, úgyhogy nem aggódom az eredmény miatt.
Kik lépnek még pályára a gálán?
– Az idén először nőknek is tapsolhat a közönség a Papp László Budapest Sportarénában, hiszen a top harmincas játékos Kristina Mladenovic és a tavaly Wimbledonban páros döntőt játszó Babos Tímea is elfogadta meghívásunkat. Igazi sztár az ATP-ranglistán a kilencedik helyen álló francia Richard Gasquet és a tizenegyedik helyezett horvát Marin Čilič. Rajtuk kívül edzőik, Goran Ivanišević és Sergi Bruguera is megmutatják a budapesti közönségnek, milyen a legmagasabb szintű tenisz.
Knp.
További információk: www.tennisclassics.hu