A sors ajándéka – emlékezés Simándy Józsefre

Vannak találkozások, amik a legszebb emlékeket jelentik az ember életében. Pályafutásom során ilyen meghatározó emlékek voltak a legnépszerűbb magyar tenoristával, Simándy Józseffel való közös munkáim.
Egész újságírói, tévériporteri, zenetörténészi munkám során évtizedeken át dolgoztam Simándy Józseffel. Megtiszteltetés számomra, hogy amikor ő csillagként ragyogott a magyar operaművészet egén, akkor én nemcsak lelkes nézőként-hallgatóként, hanem később személyes barátként is hallhattam-láthattam, s alkalmanként megörökíthettem művészi pályafutásának állomásait.
1997-ben, fél évvel a halála után a Balaton-felvidéken megalakult a Simándy József baráti társaság. Balatongyörökön évtizedeken át volt szőlője, és van a mai napig nyaralója. A környék lakói befogadták, szerették, tartották a kapcsolatot vele és családjával.
Így aztán természetes volt, hogy a baráti társaság vezetői és felesége, Simándyné Hegedűs Judit koncertet rendeztek a legendás énekes emlékére. Miután Györökön nem volt megfelelő hely, Keszthelyen, a könyvtár dísztermében került sor az első előadásra, majd amikor elkészült a színház, mintegy évtizeden át minden év őszén újból és újból ott tartották az emlékműsorokat. Nagy öröm számomra, hogy ezeknek a koncerteknek én lehettem a műsorvezetője-szerkesztője.
Felsorolhatatlan a művészek névsora, akik évről évre tiszteletüket tették, hogy gyönyörű előadással idézzék fel a nagy tenorista emlékét. Prózai színészek, rangos operaénekesek, fiatal, a pályán még csak induló muzsikusok, balett-táncosok mind-mind boldogan jöttek.
Az első koncerten Simándy József két kortársa is énekelt, aki számos előadáson partnere volt. Sajnos már tőlük is el kellett búcsúznunk. Akkor riportot készítettem a Duna Televízió számára, hadd idézzek ebből két rövid részletet.
Melis György: „Egyre jobban rájövök arra, hogy mennyire meghatározó volt az a harminc év, amit ilyen közel egymáshoz, a színpadon töltöttünk. Tőle tanultam a legtöbbet.”

Moldován Stefánia: „Drága Józsikám! Te az égi mezőkön énekelsz már, de mi is megyünk utánad, és újra együtt énekelhetünk. Addig sem felejtünk el!”
A Bánk bán csodás előadásainak egykori két kiváló partnere, Melinda és Tiborc szavai bizonyítják, hogy Simándy József neve, művészete nem felejtődhetett el. Felesége, családja és a zenerajongó milliók ápolják emlékét.
Most a főváros XII. kerülete is beállt ebbe a sorba. A Mártonhegyi úti ház falán, ahol évtizedekig élt a kiváló művész, emléktábla örökíti meg nevét, s a napokban Simándy József posztumusz díszpolgára lett a kerületnek.
Köszönet érte az adományozó Hegyvidéki Önkormányzatnak!

László Zsuzsa