Az amerikai dél hangulata a Blaháról
Az első dalokat egy Blaha Lujza térhez közeli albérletben szerezték az együttes tagjai, akik úgy gondolták, ez a név – Blahalouisiana – fejezi ki a legjobban gyökereiket és a követett stílust. Nos, a névválasztás kétségtelenül szellemes, kíváncsian várjuk a vasárnap délutánt, hogy élőben meghallgassuk: a zenei választás is telitalálat-e. Mindenesetre a hangfelvételeik ismeretében ígéretes programnak nézünk elébe!
„Az amerikai déli államok zenéi nagyon megfelelnek a mi ízlésünknek, és kezdetben teljesen az a stílus jellemzett bennünket – meséli nekünk Jancsó Gábor, a Blahalouisiana basszusgitárosa. – Azóta más irányt vettünk, új számainkban is ez cseng vissza. Az egyik új dalunk, most még hadd ne áruljam el a címét, emlékeztet kicsit a Kispál és a borz kezdeti időszakára, a másik pedig az Ahol összeér stílusát követi, mondjuk annak a kistestvére.”
A közönség mindkét új szerzeményt meghallgathatja a Gesztenye napokon. A zenekar folyamatosan dolgozik, hogy tavasszal új nagylemezzel lepje meg rajongóit. A három éve alakult Blahalouisiana egyre nagyobb népszerűségnek örvend. Turnézott már a Quimbyvel is, és szinte minden nagyobb fesztiválon megfordult. Ezen az őszön is rengeteg koncertet ad, nemcsak a fővárosban, de vidéken is egyre több színpad várja.
„Alapvetően rockzenét játszunk, helyenként beates, bluesos, countrys, néhol popos elemekkel megspékelve. Az érzés, amit a koncerteken szeretnénk átadni, nem bonyolult, de mindenkinek szüksége van rá. A neve: szeretet. Voltak és vannak is nemzetközi terveink, de nagy erővel dolgozunk azon is, hogy itthon megalapozzuk a jövőnket mint magyar számokat is játszó zenekar. A hegyvidéki közönséget egyelőre nem ismerjük, eddig nagyon ritkán koncerteztünk Budán” – említi Jancsó Gábor.
A székesfehérvári zenészbarátok néhány éven át Jacked néven játszottak együtt, egy idő után azonban elszállt a kezdeti lendület. Régi énekesük, Mórocz Tamás azóta a Bermudában énekel, a többiek viszont együtt maradtak. Jancsó Gábor beiratkozott a jazztanszékre, ahol megismerte Schoblocher Barbarát, a páratlan hangú énekesnőt, s közösen új együttest alapítottak, a Blahalouisianát. Született egyalbumnyi számuk, és egyre több rádióállomáson hallani dalaikat.
Az együttes tagjai szerint az évek során kinőtték a Jacked hibáit, amiken okulva úgy döntöttek, sokkal többet kell együtt zenélniük. Még mindnyájan egyetemre, főiskolára járnak, így nem egyszerű összeegyeztetni a programjaikat, de nem hagyják, hogy bármi a próbák rovására menjen. Saját kárukon tanulták meg, céltudatosabbaknak, termékenyebbeknek kell lenniük annak érdekében, hogy gördülékenyebben menjenek a dolgaik – az együttesben és azon kívül is.
„Szeretnénk fenntartani az egyensúlyt a magyar és angol szerzeményeink között. Nagyon jó lenne Európa-szerte játszani. Egyelőre a hazai piacra koncentrálunk, de közben íródnak az angol dalok is, amik még mindig többségben vannak a koncerteken.”
Az igazi profizmustól – saját bevallásuk szerint – egyelőre távol állnak, de mindenhez profin szeretnének hozzáállni. Ez kiemelten igaz a koncertezésre. Ahogy mondják, nagyon sokat fejlődtek a színpadi jelenlétükben, és szeretnék még izgalmasabbá tenni a jövőbeli fellépéseket. A közönség majdnem annyira számít egy koncert sikerességében, mint a teljesítmény. „Ha látjuk, hogy az emberek élvezik, ami a színpadon történik, az nagyon sok energiát ad nekünk” – vallják.
A Blahaluisiana tagjai:
Schoblocher Barbara – ének, Juhász Ádám – dob, Jancsó Gábor – basszusgitár, Mózner László – gitár, Szajkó András – gitár