Hely-Szín-Tér a művésztelepen

Magyarország mellett Bulgáriából, Romániából, Szlovákiából, Ukrajnából, Németországból és Olaszországból érkeztek művészek az idén tizenkilencedik alkalommal megrendezett Hegyvidéki Nemzetközi Művésztelepre. A szervezők szokás szerint tartalmas programot állítottak össze a vendégek számára, akiknek az aktív pihenésre is jutott idejük. Megismerték a Hegyvidék építészeti emlékeit, részt vettek az augusztusi 20-i állami ünnepségen, és megtekintették a többi között az Erdélyi magyar képzőművészet című kiállítást a Magyar Nemzeti Galériában, a Műcsarnok időszaki tárlatát, továbbá a székesfehérvári Deák-gyűjteményt.
A művésztelep idei témája a „Hely-Szín-Tér harmóniák” címet kapta. Az alkotáshoz nem kizárólag a közgyűjteményekben tett látogatások és a kirándulások adhattak ihletet, hanem a művészek szálláshelye is, a festői környezet a csillebérci gyermektábor területén, szinte az erdőben. A téma Breznay András művésztelep-vezető szerint kötetlen asszociációkat rejtett, ugyanakkor elegendő szabadságot hagyott, hogy a különböző országokból érkezők művészeti törekvéseikkel együtt fejthessék ki saját mondanivalójukat.A Hegyvidéken élő és alkotó Angyal Júlia a városmajori templom ritmusokra tagolt arányait jelenítette meg, míg a Milánóból érkező Lucrezia Zaffranót a templom üvegablakai inspirálták, hogy elkészítse az olasz és magyar nép közötti barátság szimbolikus értelmű képét. Az ugyancsak Olaszországból idelátogató Raffaella Menchetti a Vajdahunyad várának egy részletét rejtette el kalligrafikus betűtöredékek közé, amivel a gyors nemzetközi információáramlást szembesíti egy alapvetően a nemzeti kultúrához köthető magyar épülettel.
A bolgár származású Gendova Miroljuba tágra szabott tereit biciklivel bejáró emberek és azok árnyai töltik be. Az aradi Siska-Szabó Hajnalkának a Normafát és a Csillebércet jellemző erdei hangulatai a színek élvezetét biztosító szín- és formafelbontást teremtenek, műve absztrakt festménynek is értelmezhető.
Hasonló volt a törekvése Kopriva Attilának, a Kárpátaljai Képzőművészeti Főiskola docensének modern szín- és formavilágú tájképein. Kollégája, az ugyancsak Munkácsról érkező Villásek Tibor hagyományos „plain air” festészete kifinomult színkultúrával rendelkezik, ő erőteljes ecsetkezeléssel dolgozott, akárcsak a felvidéki Demko László.A két német vendég, Mario Eiberger és Sandra Dullenkopf a kortárs német művészet két végletét jelenítette meg. Előbbi a fotórealista pontosságra, drámai fogalmazású terekre törekedett, míg utóbbi a fauvizmus színerejével, a spontán festészettel ábrázolta érzelmeit. A magyarul is kitűnően beszélő Igor Sokolovsky a felvidéki Csécsről jött, misztikus féldomborműve a Próféta címet viseli, amivel a káoszból kivezető gondolatokra utal.
A művésztelepen elkészült alkotásokat a MOM Kulturális Központ kupolatermében mutatták be augusztus végén. A kiállított anyagból egy-egy műalkotását mindenki a hegyvidéki gyűjtemény gyarapítására ajánlotta fel. A képek az ősszel a Hegyvidéki Önkormányzat folyosógalériáján láthatók majd.

B. A.