A legkülönlegesebb hegyvidéki kert
Van egy hegyvidéki kert, amelyiknek nincs párja. Nem ez a legnagyobb, nem is a leggazdagabb, és bár bájos, messze nem a legszebb, mégis minden bizonnyal a legkülönlegesebb – hiszen egyetlen másik kert sincs egy benzinkút tetején és oldalán!
Az Istenhegyi úton néhány évvel ezelőtt készült el a benzinkút teljes felújítása. Az olajtársaság nem titkolt célja volt megmutatni, hogy mennyire a jövőbe tekintve gondolkodik a környezeti kérdésekről. Erőforrásait látványosan igénybe véve tervezte meg a kutat, ami számtalan szempontból zöld.
A megnyitás utáni sajtóvisszhangban az energiaellátásért felelős napelemes fautánzatok mellett szinte szó sem esett a zöld tetőről és a talán még forradalmibb zöld falról. Akkor bizonyára sokan úgy gondolták, hogy ezek a részletek csak az első hetekben mutatnak szépen, utána lassan elenyésznek. Őszintén megvallva az év egyes időszakaiban tényleg nem túl reménykeltő a látvány, de a nyár, mint minden kertben, itt is csodát tesz.
A kút épületének utca felé eső fala a leglátványosabb, a természet évezredes törvényei működésének számtalan nyoma megfigyelhető. Ilyen például a falra ültetett növények lassú vándorlása. Persze, nem felfelé mennek, hanem terebélyesedve párnáik visszatérnek a vízszintes földfelületre, és továbbterjednek a fal melletti kavicsok között. A vándorlás, kevésbé látványos módon, minden irányba zajlik, hiszen a növények lassan betöltik az üresen maradó foltokat, és birtokba veszik az egész felületet.
Sokkal meglepőbb, hogy vannak fajok, amelyek beköltöznek a fal növénytársulásába. Egy a környékbeli kertekben közönséges útifű például naggyá nőtt a számára idegen környezetben is. De a keskeny levelű keserűfüvek egy képviselője is gyökeret vert az új termőhelyen, sőt mi több, még egy haszonnövény, egy kukorica is nyújtogatja felfelé leveleit. Egy véletlenül elszórt magból kelhetett ki, de csövet bizonnyal nem érlel majd.
A fal több szépen virágzó növénynek is otthont ad. Néhány tő kakukkfű mellett csenevész harangvirágok, pár tő habszegfű és margitvirágok is gazdagítják a társulást. Több lila virágú közönséges gyíkfű is kiköltözött a hegyvidéki erdőkből a függőleges élőhelyre.
A legnagyobb durranás – már ha egy benzinkútról szólva illik ilyet mondani – a rózsaszín szegfű. Ez a növény a hegyvidéki tisztásokon, meredek, sziklás domboldalakon is ritkaságszámba megy, hát még itt, a természetes környezetétől távol. Még nagyobb lenne a szenzáció, ha kiderülne, hogy a számtalan hasonló megjelenésű rokon közül a védett magyar szegfű példányai virítanak háborítatlanul a falon.
A kiemelt érdekességek mellett az összefüggő növénytakaró nagyját a pozsgások adják, amelyek párnáikkal sűrűn benőtték a falat. Láthatólag jól érzik magukat a télen hideg, nyáron meleg és száraz miliőben. Jelenlétük pedig életteret biztosít a többieknek, hiszen általuk válik lakhatóvá az egyébként sivár fal. Szürkés, sötétzöld vagy éppen sárgás párnáik szép mozaikot képeznek, és változatos levélalakjukkal is tökéletesen oldják a fal sima és érdektelen képét. (A földréteg és a növények a leveleik között megrekedő levegő miatt remek hőszigetelést biztosítanak, áttételesen is zöldítik környezetünket.)
Reméljük, hogy ez a különleges kert még sokáig virít és teszi zöldebbé hétköznapjainkat. A Hegyvidéken nincs másik benzinkút – ez alapvetően nem is baj –, de más intézmények is példát vehetnének a sikeres kezdeményezésről. Végül is a „Zöld terület, zöld kerület” mottó nem csak vízszintes felületekre vonatkozik.
(Barta)