Amikre soha nem gondoltunk volna…

A közelmúltban megszereztem a Magyar Hírmondó sorozat köpcös kis kötetét, a Hasznos Tudnivalókat, Fáy András gyűjteményét 1826-ból. Megszállottan lapozgatom azóta is, és rikoltozva olvasok fel belőle időnként ilyesmiket a családnak: „Ha fejér személynek a varrás közben keze izzad, tartson gyakran zöld leveli-békát a kezében.”
Nem bírtam megállni, és összeválogattam néhány mulattató jó tanácsot. Ha gyakorta nem is használjuk majd fel ezeket, üres óráinkban jó szórakozás lehet elgondolkodni, vajon milyen körülmények közt merülhettek fel azok az igények, amelyekre ez a kötet majd kétszáz évvel ezelőtt válaszokat igyekezett adni.
Itt van például a nagy talány: hogyan lehet „negyven-nyóltz óra alatt salátát termeszteni”? Nos, „a magot pályinkába áztasd, s a földet, mellybe jövénd galamb-trágyával és el-porlott régi mésszel vegyítsd, tevén közibe egy kevés frissebb óltású meszet is”.
Akinek van brill ékszere, feltétlenül próbálkozzon meg a következő tisztítási trükkel: „A Piquet vagy bármi más kártyát két-fele választván, a darabos belsejével dörgölgesd. Vagy Szarvas-szarvnak igen finom porával, kis fáin kefe segedelme által dörgölgesd.” „Igen hasznosnak mondják” a szeplő elleni csodaszert is: „a szőllő-vesszőn kiszivárgó nedvet szedd-meg, és azzal mosd az orczádat”.
A bor csodákra képes, ha az érrendszer helyreállításáról van szó, ezt mind tudjuk, de hogy a „klenótzi és liptai sajt” ízesítésében is elengedhetetlen kellék, arra bizonyára kevesen jöttünk rá eddig. „Hogy ezek soká lágyak és kedves ízűek legyenek, rakd-be ruhába, s vagy három nap bor-seprőbe áztasd, vagy pedig az asztalról levévén, mindenkor boros ruhával borongasd” – írja Fáy András ugyanazzal a rendíthetetlen magabiztossággal, amivel a rózsaméz receptjét is papírra veti: „Végy hat lat száraz rózsát és azt három font forró vízzel meg-öntvén, hagyd három vagy négy óráig állani, azután meg-szűrvén, hat font tisztított mézzel főzd szirup forma sűrűségre.”
Ezt még ki is próbálhatjuk, ha jön a rózsaillatú nyár, amit már illik tiszta ablaküvegekkel várni. Íme, egy kiváló ablaktisztítási trükk: „Márts egy maroknyi csalánt esső vízbe, s mindég frissebbel váltván-fel a csalánt, dörgöld az üveget mind addig, amíg meg-tisztul, azután tiszta vízzel öblítsd-meg.” A takarítási praktikák itt nem érnek véget: „Hogy házi bútorok fényezetjeket megtartsák, tiszta ruhátskát Len-mag-olajba mártván, a bútorokat esztendőnként egyszer kenegesd és dörgölgesd.”
A mester több megoldással is szolgál az összetört üvegek, porcelánok rekonstruálására: „A Porczellánt foghagyma lével meg-nedvesítvén és öszve-kötvén édes tejben meg kell főzni. Vagy Tojás-fejérével kend-meg a törést, jó erős czérnával kösd-öszve és mindjárt, minekelőtte a tojás fejére meg-száradna, forrald fel tejben.”
Ha már tej, álljon itt néhány tanács a fehér nedűre vonatkozóan is. „A fejésnek az eleje ritkább, mint az utólja. Több tejet ád a Tehén, ha egy órával a fejés előtt friss vizet kap inni. Arra vigyázz, hogy a ki-fejt tejet meszsze ne kellessen vinned. Mert gyenge rázódás által-is sokat veszt jóságából.” „Ha azt akarod, hogy a tejed öszve ne menjen, s tovább tarthasd, vess egy darabka czukrot belé.”
Gyermekkorunk álmatlan éjszakái után végre itt a megvilágosodás! Hogyan került a királylány gyűrűje, gyöngye vagy bárminemű ékszere a kenyérbélbe? A titok végre kiderült: „Napkeleti gyöngyöt, ha meg-sárgult, ki-tisztítani. Ha csak szennytől sárga a gyöngy, azt mosogatással is helyre lehet hozni, de ha az mélyen belé ette magát, ekképpen fejérítheted meg: Rozs-lisztből dagasztott kenyér közepébe gyúrd-be a gyöngyöket, süsd-meg a kenyeret mint rendesen, s a meg-sültet két felé törvén, szedd ki a gyöngyöket, s szépen meg lesznek fejéredve azok.”
Ennyit a reformkori praktikákról. Igazán bevállalós, aki kipróbálja valamelyiket!

Kövesdy Zsuzsanna–Juhász Zsófia