Versmondással tisztelegtek a gyerekek

A magyar költészet napját 1964 óta József Attila születésnapján, április 11-én ünnepeljük. Ebből az alkalomból sok helyen irodalmi előadóestekkel, könyvbemutatókkal, költőtalálkozókkal és versenyekkel tisztelegnek a hazai líra előtt. A rendezvényeken klasszikus és kortárs költők versei egyaránt elhangoznak, gyakran diákok, vagy épp ma is élő szerzők tolmácsolják ezeket.
A Jókai Klub, nem először, 1–2. osztályos kisiskolásoknak hirdetett szavalóversenyt a költészet napja tiszteletére. A Hegyvidék hat általános iskolájából húsz diák versengett, s szavalta el többek között Csoóri Sándor, Csukás István, Kosztolányi Dezső, Simon István, Tóth Krisztina, Varró Dániel verseit.
A zsűri tagjai, Rák Katalin színművésznő és Lukácsházi Győző műsorvezető, tubaművész, zenei ismeretterjesztő az első három helyezetten túl további négy indulót részesítettek különdíjban. Az első helyen végzett Rádi Luca (Tóth Emese tanítványa) Romhányi József Nyúliskola, a másodikon pedig Ács Vera (Portkó Eszter tanítványa) Kányádi Sándor Az okos kos című versének előadásáért. Ők mindketten a Virányos Általános Iskola tanulói. Harmadik helyezést ért el Gáspár Natasa (Sashegyi Arany János Általános Iskola és Gimnázium) Kovács Barbara A csacsi című költeményével (felkészítő tanára: Hoffer Anett).
Különdíjat kapott Shapír Nadar, aki József Attila Isten című versét adta elő (felkészítő tanára: Schiller Noa), valamint Imre Benjámin, aki József Attila Altatóját szavalta (felkészítő tanára: de la Torre Krisztina), mindketten a Zugligeti Általános Iskolából neveztek a versenyre. A Virányos Általános Iskola további két tanulója részesült különdíjban: Nyiry Botond és Pongrácz Dóra Lea. Ők Szalai Borbála Csiga Zsiga című versét mondták el (felkészítő tanáruk Tóth Emese volt). Nemcsak a díjazottak, hanem az összes fellépő oklevelet, csokoládét, gyerekeknek szóló folyóiratot kapott.
Lukácsházi Győző kérdésemre a verseny után így foglalta össze a rangsorolás szempontjait: „Egy kisgyerek nyilván nem profi a versmondásban, de az látszik, hogy színpadérett-e. A húsz gyerekből hatan-nyolcan többet produkáltak, mint a többiek, mert van előadókészségük, jobban tudtak bánni a hangjukkal. A lényeg mégis az, hogy verset olvassanak, eljöjjenek versenyezni. Mi igyekszünk sugallni, hogy érdemes csinálniuk, a művészetekre nagy szükség van, és reméljük, számukra élményt jelent a fellépés, a taps. De már az is nagy eredmény, ha »csak« zenehallgató, művészetszerető felnőttekké válnak.”

B. Anna