„Büszke vagyok a keresztlányomra!”

Tíz évvel ezelőtt Böjte Csaba ötlete alapján jött létre a keresztszülői mozgalom. Miről szól valójában ez a program?

– A Moldvai Magyar Oktatásért Alapítványt azért hozták létre, hogy megakadályozzák a moldvai csángók beolvasztását. Ezután született meg a keresztszülői mozgalom ötlete, ami támogatásokat gyűjtve segíti az ottani gyerekek iskolarendszerű és azon kívüli oktatását. Persze, anyanyelvünk ismeretéhez hozzátartozik kultúránk gyakorlása, elsajátítása. A keresztszülők feladata nem áll meg az anyagi támogatásnál: sokkal többet jelent. Ők azok az emberek, akiken keresztül ezek a fiatalok kapcsolatot teremthetnek anyaországukkal.

Nemrégiben beszélgettünk Legeza Lászlóval, a Moldvai Magyar Oktatásért Alapítvány elnökével, aki elmondta, hogy a rendszerváltozás után hamar megkezdődött a moldvai magyar oktatás, de a gyerekeknek sokszor az utca padjain, titokban kellett tanulniuk. A mozgalomnak sikerült változtatnia a helyzeten?

– Igen. A kezdetben két-három faluban működő magyartanítás mára már huszonkilenc településre bővült. Negyvenhét tanár és hagyományőrző segítségének köszönhetően közel kétezer gyerek tanulhat ősi anyanyelvén. Mindez nem valósulhatott volna meg a Keresztszülők a Moldvai Csángó Magyarokért Egyesület munkája nélkül. Az egyesület gyűjtéseinek köszönhetően több faluban – egyebek mellett Diószegen, Pusztinán és Kosteleken – működnek úgynevezett magyar házak. Az anyagi támogatásokból igyekszünk azoknak az áldozatos munkát vállaló magyartanároknak az életkörülményeit is jobbá tenni, akik nélkül most nem beszélhetnék ilyen szép eredményekről.

Ön jól ismeri a csángó gyerekeket. Mit jelent számukra az anyanyelvük?

– Néhányuknak csupán egy kötelező iskolai tantárgyat. A gyerekek még nincsenek tudatában annak, mekkora kincs van a kezükben. A délutáni magyar iskolába járás az éneklés, a tánctanulás, a közösség, az együvé tartozás élményét adja nekik. Csupán felnőtt fejjel értik majd meg, hogy a közös nyelv mekkora erővel bír a magyar közösség fennmaradásának szempontjából. És akkor tudatosul bennük a legnagyobb magyar mára már szállóigévé vált gondolata is: „Nyelvében él a nemzet”.

Miért érzi szívügyének ezeknek a gyerekeknek a sorsát?

– A moldvai magyar csángók óriási nyelvi és kulturális érték birtokosai, azonban saját értelmiségi réteg, valóságos politikai érdekképviselet és egyéb önálló intézményrendszer híján a részben középkori mentalitást és kultúrát hordozó moldvai magyarság kiszolgáltatottan áll a globalizáció és a modern nacionalizmus kihívásaival szemben. Ha a csángó gyerekek nem tanulnak meg magyarul, ha nem lesz köztük olyan, aki magyar nyelvű középiskolában és egyetemen tanul tovább, hogy a későbbiekben visszatérve a közösség motorjává váljon, akkor a csángók végleg elvesztik magyar identitásukat.

Itt, a Hegyvidéken már többször találkozhattunk csángó gyerekekkel. Kedvesek, segítőkészek, és szívesen beszélgetnek magyarul. Milyenek valójában ezek a fiatalok?

– Pont olyanok, mint a hasonló korú anyaországbeli kortársaik. Vidámak, imádnak csintalankodni. Ők is szeretnek különböző elektromos kütyükkel játszani, de sokkal inkább természetközeli életet élnek, mint a mi gyerekeink. Nagyon szépen ápolják a hagyományokat, és számukra talán sokkal nagyobb jelentősége van az ünnepeknek, mint nálunk, a fővárosban.

Mesélne egy kicsit a keresztlányáról? Milyen a kapcsolatuk?

– Karinát öt éven keresztül, első osztályos korától kezdve támogattam. Fantasztikus élmény volt végigkövetni, ahogy fejlődött a magyarnyelv-tudása. Sokat leveleztünk, de amint elkezdett kamaszodni, abbahagyta a délutáni iskolát. Hála istennek, magabiztos nyelvtudással rendelkezik; remélem, a jövőben folytatja majd a tanulást. Két esztendővel ezelőtt ismét örökbe fogadtunk egy kislányt. Alina nagyon szorgalmas, sok tanulmányi versenyen részt vesz, s leveleiben gyakran mesél arról, mennyire szereti a magyar foglalkozásokat. Szépen rajzol, mindig megörvendeztet, amikor a borítékban megtalálom az alkotását. Tanítója rendszeresen beszámol Alina fejlődéséről, s mindig elmondja, mennyire elégedett a kislánnyal. Sajnos személyesen még nem találkoztunk, de nagyon büszke vagyok a keresztlányomra. Úgy tervezzük, hogy nyáron családostól meglátogatjuk őt.

Milyen érzés keresztszülőnek lenni?

– Erre a kérdésre legjobban Domonkos Péter Pál, a csángók történetét és hagyományait kutató tanár szavaival tudok válaszolni: „Ha egyetlen szívet, egyetlen gondolkozó főt csángó magyar testvéreink iránt megindíthattam. Ha százezer ma is élő magyar testvér sorsa legalább egyetlen embert tettekre késztet, úgy teljes célomat értem.”

Boussebaa Mimi