Szén-monoxid, a néma gyilkos
Budapesten az elmúlt egy évben több mint száz szén-monoxid-mérgezés történt, korábban a színtelen és szagtalan gáz emberéleteket is követelt. Nemrégiben egy Melinda úti társasházból egy csecsemőt és az édesanyját kellett – szerencsére enyhébb tünetekkel – kórházba szállítani, a bajt feltehetően a nem megfelelően működő konvektor okozta. A tragédiát az időben bekapcsoló szén-monoxid-riasztó előzte meg.
A szén-monoxid-mérgezést általában a hibás vagy rosszul bekötött tüzelőberendezés, esetleg a rossz kémény okozza. Ezért fontos, hogy a hideg idő beállta előtt ellenőriztessük a lakásban működő fűtőkészülékeket, valamint a füstelvezetőket. Ha ezt elmulasztottuk, mindenképpen pótoljuk a hiányosságot, hiszen így elkerülhetjük a baleseteket.
Furcsának tűnhet, de a nyílászárók cseréje is kockázatot jelenthet: a modern ablakok, terasz- és bejárati ajtók szinte hermetikusan zárnak, megszüntetik a lakás természetes szellőzését. Ügyeljünk arra, hogy az új ablakok rendelkezzenek légszellőzőkkel, ha nincsenek, ezeket utólag is beépíttethetjük.
Szintén veszélyt jelenthetnek a szagelszívó berendezések, amik a lakótér levegőjét használják, miközben a kéményekből visszafelé áramoltathatják a mérges levegőt. A hibátlanul szelelő kémény is okozhat gondot, amennyiben nem tökéletes a kialakítása: ilyenkor előfordulhat, hogy a légköri nyomás nem engedi a kéményen át távozni a gyilkos gázt, ami felgyülemlik a lakásban, és rosszullétet vagy halált okoz.
Felmerülhet a kérdés: miért nem észleljük időben a szén-monoxid jelenlétét? Ennek oka, hogy színtelen, szagtalan gázról van szó, ráadásul a mérgezés első tünetei könnyen összetéveszthetők a fűtési időszakban gyakori, megfázásos, influenzás panaszokkal. Pedig könnyen lehet, hogy szén-monoxidot lélegeztünk be, ha zárt helyen ok nélkül és hirtelen megfájdul a fejünk, szédülni kezdünk, felkavarodik a gyomrunk, esetleg hallás- és/vagy látászavarokat észlelünk.
Ebben az esetben kövessük a „jobb félni, mint megijedni” elvét, haladéktalanul nyissuk ki az ablakokat, zárjuk el a fűtőberendezéseket, és távozzunk a lakásból! Amennyiben mérgezést szenvedtünk el, a szabad levegőn egy órán belül már jobban érezzük magunkat. Természetesen azonnal hívjunk gázszerelőt, aki megállapítja a szén-monoxid-szivárgás forrását.
Szintén a megelőzést szolgálja a nyílászárókon kialakított szellőzőcsatornák rendszeres tisztítása, az épületen kialakított szellőzők áteresztőképességének ellenőrzése, valamint a szén-monoxid-érzékelő használata. Kizárólag olyan eszközt válasszunk, amit a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság bevizsgált, és legalább „megfelelt” minősítéssel értékelt!
A szén-monoxid-riasztót mindig a fűtőberendezés közelében, vagy abba a helyiségbe szereljük fel, ahol a legtöbb időt töltjük. A készülék a plafontól mérve legalább 15 centiméter magasságban, a nyílászáró felső éle fölött legyen, mennyezeten pedig a falaktól legalább 30 centiméterre és a veszélyes fűtőtesttől 1,5-3 méterre. Ne szereljük huzatos helyre vagy kültérre!
Ahol nincs fűtőberendezés, a belégzési magasságot vegyük figyelembe. Hálószobában a járófelülettől mérve körülbelül 60 centi magasan helyezzük el, a nappaliban a járófelülettől mérve 1,5 méterre. Az érzékelőt általában háromévente cserélni kell, vagy pedig a használati utasításban megadott időtartamig használjuk!
(m.)