Hívei szentként tisztelték

Non recuso laborem! (Nem vonakodom a munkától!) – ez volt a 120 éve született Márton Áron püspöki jelmondata. A gyulafehérvári római katolikus főegyházmegyét vezető püspök hosszú szolgálata alatt a kisebbségi sorba került népe fennmaradásáért, hívei hithűségének megmaradásáért küzdött és szenvedett.
Százezrek hallgatták beszédét a csíksomlyói búcsúban 1949 pünkösdjén. Néhány nap múlva letartóztatták, és koncepciós perben életfogytiglani kényszermunkára ítélték.
Nemzetközi nyomásra 1955-ben szabadon bocsátották. Visszatért Gyulafehérvárra, egyházmegyéjében újra végezhette szolgálatát. Népszerűsége azonban annyira zavarta az állami hatóságokat, hogy 1956-tól 1967-ig püspöki székhelyén házi őrizetben tartották, látogatókat fogadhatott.
Márton Áron püspöksége idején az erdélyi római katolikus egyház nem kötött konkordátumot a romániai kommunista állammal. Néhány hónappal a halála előtt, 1980. április 2-án, püspöki működése negyvenkettedik évében II. János Pál pápa felmentette őt az egyházmegye kormányzása alól, mert előzőleg az idős főpap ezt már harmadszor kérte egészségi állapotára tekintettel. 1980. szeptember 29-én halt meg. Temetésén több mint tízezren gyűltek össze a gyulafehérvári székesegyházban. Boldoggá avatása folyamatban van, bár hívei már életében szentként tisztelték.
A XII. kerületben, a róla elnevezett kis téren (az 59-es villamos végállomásánál, a Törökbálinti út–Rácz Aladár út találkozásánál) 2010. november 25-én avatták és szentelték fel Márton Áron mellszobrát, Kontur András szobrászművész alkotását. Itt emlékezik rá augusztus 26-án, pénteken 16 órától a KDNP XII. kerületi szervezete, a Keresztény Konzervatív Egyesület és a Farkasvölgyi Baráti Kör. Az eseményre minden érdeklődőt szeretettel várnak.

B. A.