Világhírű lett a hegyvidéki tini tudós
A legtöbb kamasszal ellentétben Király Szilvia sosem vágyott arra, hogy rocksztár, netán Oscar-díjas színész legyen. Őt az emberek iránt érzett szeretete, sosem csillapodó tudásszomja, szorgalma és tehetsége tette világhírűvé. Legutóbb a phoenixi Intel ISF nemzetközi tudományos versenyen bemutatott projektjével hívta fel magára a világ legnagyobb tudósainak figyelmét.
Egy évvel ezelőtt beszélgettünk, amikor megnyerted a Magyar Innovációs Szövetség Ifjúsági Tudományos és Innovációs Tehetségkutató Versenyét. Már akkor feltűnt, hogy az orvostudomány iránti elkötelezettséged több, mint egy kamaszkori fellángolás, de nem gondoltam volna, hogy néhány hónap múlva a világ is fejet hajt a tudásod előtt.
– Azóta nagyon felgyorsultak a dolgok. Első díjazottként részt vehettem szeptemberben a Fiatal Kutatók Európai Uniós Versenyén, amit Milánóban rendeztek. A megméretésre a Magyar Innovációs Szövetség készített fel minket. A magyar csapatban öten voltunk, négy teljesen más projekttel. Az ottani szereplésem tetszett az innovációs szövetségnek, és alkalmasnak talált arra, hogy az idén én képviselhessem Magyarországot a világ legnagyobb diákoknak szervezett tudományos versenyén. Most először két projektet küldhetett ki Magyarország. Rajtam kívül Bálint Karolát választotta a szövetség, aki a tavalyi versenyen harmadik helyezést ért el. Fantasztikus élmény volt ez az út. Több mint ezerhétszázan szerepeltünk a versenyen, minden projekt kiváló volt, nagyon színes palettán. Az enyém kicsit eltért a többségétől, a legtöbb ugyanis orvosi műszerfejlesztéssel foglalkozott. Nagyon élveztem a versenyzést, a zsűritagok pedig pozitívan álltak hozzám. A nyílt napra több ezer diák jött el megnézni minket. Meglepett, hogy kint élő magyar orvosok is felkerestek, és gratuláltak az elért eredményeimhez. Nagy megtiszteltetés volt, hogy én képviselhettem a világbajnokságon országunkat, és Karola különdíjának is nagyon örülök. Közben a „Felfedezettjeink 2016” pályázaton PREZI különdíjat kaptam. Mindemellett gőzerővel haladok a kutatással; bár a verseny és a vele járó különböző interjúk sok időmet elveszik, de már nagyon várom a nyarat, amikor többet lehetek a laborban.
Mesélnél egy kicsit a projektedről?
– A kutatásom célja dióhéjban egy olyan érszerű struktúra létrehozása őssejtekből, ami alkalmas lehet gyógyszerek fejlesztésére, akár személyre szabottan. Az új gyógyszerek öt százalékáról csak a fejlesztés utolsó fázisában – amikor már egészséges embereken tesztelik – derül ki, hogy mellékhatásuk van a szervezetre. A legtöbb mellékhatás kardiovaszkuláris betegségeket, leggyakrabban érelmeszesedést okoz. Az őssejtek azért nagyon különlegesek, mert képesek átalakulni egy másik sejttípussá. Az indukált őssejtek hatalmas lehetőséget tartogatnak nekünk, mert ezek genetikailag lettek visszaprogramozva felnőtt testi sejtekből. Ezzel a technikával a beteg saját sejtjeit tudjuk használni, és átalakítani a kívánt sejttípussá. A projektemhez embrionális és indukált őssejteket alakítottam át az erek falát belülről bélelő endothelsejtekké. Különféle vizsgálatokat végeztem az átalakított sejteken, megnéztem, hogy tényleg rendelkeznek-e az endothelsejtekre jellemző tulajdonságokkal – eredményeim szerint igen. A kérdés az volt, hogyan csináljak belőlük ereket. Az ereket felépíti egy sejtmentes váz, én erre próbáltam ránöveszteni a sejteket. Többféle módszert kipróbáltam, és sok nekifutás után végül az endothelsejtek benőtték a vázakat. Ezzel a módszerrel a jövőben a beteg saját sejtjeiből személyre szabottan tudjuk meghatározni a megfelelő gyógyszert, ami nem okoz érelmeszesedést.
Mi a véleményed a huszonegyedik század orvostudományáról?
– Szerintem elképesztő, hogy egyes országokban mennyi időt, pénzt és munkát szánnak a kutatásra. Napról napra felfedeznek valami újat az alapkutatással foglalkozó kutatócsoportok, a technológia pedig igyekszik utolérni ezt. Ami kicsit hátrány szerintem, hogy nagyon sok pénzbe és időbe telik, mire egy új, korszerűbb gyógyszer piacra kerül. A másik, hogy a legújabb és leghatékonyabb terápiás módszerek igen költségesek.
Első találkozásunkkor említetted, hogy az orvostudomány számodra csupán egy eszköz arra, hogy segíthess az embereken. Minden kamasz vágyik rá, hogy legyen valaki: rocksztár, színész, olimpikon – honnan ered az életmentés iránti vágyad?
– Nagyon kicsi korom óta az a célom, hogy valami olyat tegyek, ami előrébb viszi az emberiséget. Így gondolom ezt most is, és ha az ember megtalálja azt, amit igazán szeret csinálni, azzal már jobbá tudja tenni a környezetét. Sokáig az volt az álmom, hogy űrhajós legyek, vagy csillagász. Ahogy felnőttem, úgy változott az érdeklődésem, a hatalmas, távoli csillagok után a testünket felépítő, legkisebb élő egységekkel, a sejtekkel kezdtem foglalkozni. Most az az álmom, hogy embereket gyógyítsak. Az egyik mentorom, dr. Gara Edit egyben a példaképem is, aki egyszerre orvos és kutató. Én is erre törekszem, remélem, egyszer eljutok addig, ameddig ő. Gyerekorvos, gyerekhematológus szeretnék lenni, és mellette őssejtkutatással foglalkozni.
Boussebaa Mimi